A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) nemrégiben megalakult Üzletfejlesztési Szakosztálya 2026. június 17-én, szerdán tartotta első szakmai rendezvényét, Trendek és megatrendek hatása a közép- és kisvállalatok üzletfejlesztésében címmel. A délutánt Ritter Marianna, az iLex High-Tech Zrt. vezérigazgatója és a szakosztály elnöke nyitotta meg. Az esemény egy hosszabb távú kutatási program első nyilvános állomása: a szakosztály a tervek szerint szeptembertől, más szakosztályokat és külső szakértőket is bevonva folytatja a témák részletes feldolgozását.
A megatrendek négy pillére
A bevezető előadást Benkóné Paulovics Anita pénzügyi és üzletifolyamat-szakértő, a BPA Consulting Kft. ügyvezetője tartotta. Anita abból indult ki, hogy a darwini alkalmazkodási logika a vállalkozások világában is élesen érvényesül: nem a legerősebb vagy legnagyobb cégek maradnak versenyben, hanem azok, amelyek a leggyorsabban tudnak alkalmazkodni egy egyre felgyorsuló gazdasági környezethez. Előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar kkv-szektor adja a vállalkozások 99 százalékát és a foglalkoztatottak 65 százalékát, hozzáadott értékből viszont csak 55 százalékkal részesedik – a hazai kis- és középvállalatok munkatermelékenysége így még az uniós átlag alatt marad, ami egyúttal komoly fejlesztési potenciált is jelent a gazdaság egésze számára.
Az előadó hét megatrendet azonosított, amelyeket négy alappillér köré rendezett: hatékonyság, innováció, partnerség és növekedés. A pandémia és a geopolitikai feszültségek nyomán felbomló globális ellátási láncok a beszállítói pozíciók újrarendezését hozzák – a hazai kkv-k számára ez lehetőség arra, hogy nagyvállalatok beszállítóivá váljanak, ehhez azonban rendezett folyamatokra, megbízható pénzügyi kontrollra és adatalapú döntéshozatalra van szükség. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia bevezetése elkerülhetetlen, de csak akkor hoz eredményt, ha előzetesen átgondolt stratégia és rendezett belső folyamatok támogatják – Anita több olyan ERP-bevezetési kudarcra is utalt, amelyek pontosan ezen buktak el. Hangsúlyozta továbbá, hogy az AI nem feltétlenül veszi el az emberek munkáját, inkább hatékonyabbá teszi azt, az emberi tényezőt és az ügyfélközpontúságot azonban semmiképp nem szabad háttérbe szorítani. Az ESG-megfelelés ma még sokak szemében a nagyvállalatok ügye, de aki nagyvállalati beszállító szeretne lenni, előbb-utóbb kényszerűen is szembesül majd vele.
Egyszemélyes multinacionális vállalatok
A kerekasztal-beszélgetést Ritter Marianna vezette, résztvevői Benkóné Paulovics Anita mellett Ilosvai Péter stratégiaimenedzsment-tanácsadó, a KONRAAD Consulting Kft. ügyvezetője, Schmidt András üzletfejlesztési tanácsadó, minősített ActionCoach, a Gree-Gree Kft. ügyvezetője, valamint Grim Viktória, a szakosztály tiktára voltak.
A beszélgetés egyik vezérfonala az volt, hogy a nagyvállalatok versenyképesség-növelő erőfeszítései helyett ma inkább az egyéni vállalkozók és mikrovállalkozások törnek előre meglepő gyorsasággal és ambícióval – sokan közülük rögtön nemzetközi piacra lépnek, mintha multinacionális vállalatok lennének. A panel ezt a jelenséget részben relativizálta: Grim Viktória tapasztalata szerint az egyéni vállalkozók többsége nem feltétlenül törekszik nagyobb cégformára, inkább jó ötleteikkel és kitartó fejlesztéssel haladnak előre, amíg meg nem találják a finanszírozható, fenntartható formát. Schmidt András szerint az önfoglalkoztatás hátterében ritkán áll tudatos versenystratégia – sokszor inkább a megfelelő munkahely hiánya vagy a függetlenség igénye motivál –, a növekedés útja viszont nagyon nehezen járható egyszemélyes vállalkozásként.
Ilosvai Péter ugyanakkor arra mutatott rá, hogy a technológiai és globalizációs trendek miatt ma jóval kisebb csapatok is olyan teljesítményre képesek, amihez korábban tizenöt-huszonöt fős cégekre volt szükség: az AI felgyorsítja a piaci kutatást és az üzleti tervezést, a globalizáció pedig megnyitotta a kaput a néhány tízmilliós tőkével induló külföldi gyártatás, a globális online értékesítés és a kisvolumenű, egyéni szállítmányozás-organizálás előtt is. A mai AI-korszakot a gőzgépről a villamos erőre való átálláshoz hasonló töréspontként kell kezelni: aki ezt nem követi, hamar a partvonalon találja magát. Schmidt András az AI bevezetését viszont – egy frissen olvasott amerikai sajtóelemzésre utalva – inkább egy új munkakultúrát hozó „bevándorlóhoz” hasonlította, amelyhez a meglévő vállalati kultúrának is alkalmazkodnia kell.
Hatékonyság vagy stratégia?
Élénk szakmai vita bontakozott ki arról, hogy az AI alkalmazása önmagában stratégiának számít-e. Ilosvai Pétger Michael Porter klasszikus gondolatára hivatkozva amellett argumentált, hogy a hatékonyság – az olcsóbb, gyorsabb, jobb működés – nem stratégia, hanem kényszer: aki nem használja a legjobb elérhető technológiát, azt előbb-utóbb beelőzi valaki, aki igen. Schmidt András ehhez tette hozzá az ActionCoach-szemléletet: az igazi cél nem az, hogy egy vállalkozás összehasonlítható és olcsóbb legyen a versenytársaknál, hanem hogy összehasonlíthatatlanná váljon és piacvezető pozíciót szerezzen. A panel egyetértett abban, hogy az egyediség nem csak teljesen új termékben vagy szolgáltatásban rejlik – az Uber, az Airbnb vagy az IKEA is régóta létező szükségleteket szolgál ki, csak másképp, illetve olyanoknak, akik korábban nem fértek hozzá ezekhez a megoldásokhoz.
A beszélgetés visszatérő pontja volt az emberi tényező konzervativizmusa, amelyet a résztvevők a fejlesztések egyik legnagyobb gátjaként azonosítottak – ezt nagyvállalati ERP-bevezetések kudarcaival és saját tanácsadói tapasztalataikkal is illusztrálták. Schmidt András szerint éppen ezért érdemes fokozatosan, lépésről lépésre haladni a digitalizációban és az AI bevezetésében, és olyan rendszerszemléletű megközelítést alkalmazni, amely – az ActionCoach módszertana szerint – nem egy-egy területet kezel ki, hanem a vállalkozás egészét fejleszti. Az ehhez kapcsolódó statisztikák szerint a hazai kis- és középvállalatoknál a tulajdonos és a vezető jellemzően ugyanaz a személy, és a stratégiai döntéseket is jellemzően sokkal kevesebb külső tanácsadói bevonással hozzák meg, mint a nagyvállalatoknál.
Szóba került a kkv-k leggyorsabb növekedési útjaként a franchise-rendszer is, amely Schmidt András szerint minimális kockázattal teszi lehetővé egy bevált működési modell és márka skálázását, mivel a beruházás kockázatát a franchise-partner viseli. Benkóné Paulovics Anita és Grim Viktória ehhez a stratégiai partnerség fontosságát társította: a könyvelő, a pénzügyi szakember vagy más külső tanácsadó nem egyszerű szolgáltató, hanem a vállalkozó valódi stratégiai partnere lehet, aki segít a múlt adatait a jövő tervezésére fordítani.
Lesz-e még szükség tanácsadóra?
A beszélgetés zárásaként Ritter Marianna provokatív kérdést tett fel: ha a mesterséges intelligencia néhány év múlva képes lesz minden olyan kutatási és elemzési munkát elvégezni, amiért korábban komoly tanácsadói díjakat fizettek a vállalkozások, marad-e még tér a klasszikus tanácsadói szakmának? A panel válasza egybehangzóan az volt, hogy igen, de a szerepkör átalakul. Benkóné Paulovics Anita szerint a kérdés inkább az lesz, hogy a tanácsadó is hatékonyan tudja-e használni az AI-t saját munkájában – ha igen, költséghatékonyabbá válik, és így is megtartja piaci helyét. Ilosvai Péter és Grim Viktória úgy fogalmazott, hogy az AI rendkívüli mennyiségű adatot képes feldolgozni, de nincs motivációja, célja vagy bizonyítási kényszere, ezért a tanácsadó valódi értéke egyre inkább a gondolkodó partneri szerepben, a bizalomépítésben és abban rejlik, hogy a megszerzett adatokat hogyan kommunikálja, hogyan reagál a tulajdonos felvetéseire egy élő tárgyaláson. Schmidt András ehhez hozzátette, hogy az igazi üzletfejlesztő-tanácsadó három szerepet is betölt egyszerre: szakértőként best practice-eket ad át, mentorként segít a változás végigviteléhez, és sokszor egyfajta „életvezetési tanácsadóként” is jelen van – ezt a funkciót, véleménye szerint, az AI még jó ideig nem fogja kiváltani.