A jegyzõkönyv az alábbiakban olvasható.

Jegyzőkönyv a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségének 2002. október 15-i üléséről

Az elnökség a Magyar Nemzeti Bank Vadász u. 16. sz. alatti épületének színháztermében tartotta ülését. A jelenlét a következő volt:

Elnökség:

X Asztalos László

X Augusztinovics Mária

O Auth Henrik

X Bánki András

X Beke-Martos Gábor

X Csányi Sándor

O Csikós-Nagy Béla

X Dobrocsi Nándor

O Erdei Tamás

X Halm Tamás

O Herich György

O Kacsirek László

X Kádár Béla

O Kovács Árpád

O László Csaba

X Obláth Gábor

O Petschnig Mária Zita

X Pitti Zoltán

O Székely Péter

O Terták Elemér

X Török Ádám

Felügyelőbizottság:

X Béhm Imre

X Mádi Zoltán

O Polay József

X Roóz József

O Székács Anna

O Tráser Ferenc

O Zalán Barna

Meghívott:

X Gubcsi Lajos (Kommunikáció Szakosztály)

X Gulyás Zsuzsa (Ellenőrzési Szakosztály)

X Papanek Gábor (Ipari Szakosztály)

X Schneider Klára (Csongrád M. Sz.)

X Szalóki András (J-N-Sz. Megyei Sz.)

X Szegedi Zoltán (Logisztika Sz.)

X megjelent

O kimentette magát

Az elnökség a következő napirendet tárgyalta meg:

1. Az elnökség munkamódszere, a soron következő feladatok

Ea.: Kádár Béla

2. A 40. közgazdász-vándorgyűlés értékelése

Ea.: Kádár Béla és Halm Tamás

3. Pályázat kiírása a 2003. és a 2004. évi vándorgyűlések megrendezésére

Ea.: Halm Tamás

4. A Nemzeti Fejlesztési Terv – hogyan vegyen részt vitájában az MKT?

Ea.: Baráth Etele politikai államtitkár, MeH

5. Javaslat az MKT kitüntetési rendszerének átalakítására

Ea.: Halm Tamás

6. Egyebek

1. Az elnökség munkamódszere, soron következő feladatok

Elöljáróban Kádár B. tájékoztatta az elnökséget a személyével kapcsolatos eseményekről. Elmondta, hogy a tavasszal úgy tervezte, hogy legkésőbb október 31-ével lemond nagyköveti állásáról. A külügyminiszter azonban nem fogadta el a lemondását. Új fordulatot az hozott, hogy elnökünket ismét kinevezték a Monetáris Tanács tagjává, ez pedig összeférhetetlen a diplomáciai szolgálattal. Ezért Kádár B. ez év végén hazatér Párizsból.

Elnöki hitvallásának, feladatvállalásának lényege: irányításával az MKT szerezze vissza azt a presztízst, amellyel korábban rendelkezett. Napjainkra felértékelődött a civil szféra, s az MKT-nak is az eddiginél aktívabban kell keresnie a párbeszédet a társadalmi és gazdasági élet vezetőivel, s szervezetként is részt kell vennie az országos jelentőségű kérdések megvitatásában, ahol is szigorúan szakmai alapon, a közérdeket szolgálva kell megnyilvánulnia. Az MKT-t a tagsága alkalmassá teszi erre a szerepvállalásra.

A legfontosabb feladat: az ország felkészítése az EU-, majd pedig az EMU-tagságra, s a szakmának fel kell mérnie, milyen következményei lesznek e csatlakozásoknak. Ugyancsak tevékenységünk fókuszába kell állítanunk Magyarország gazdasági felzárkózásának kérdéseit, s ebben a megközelítésben célszerű felmérni hazánk helyét a nemzetközi színtéren, áttekinteni versenyképességünk összetevőit, az erőforrás-tartalékainkat.

Kádár B. javasolta, hogy az MKT 2002. május 27-i küldöttközgyűlésén elfogadott stratégiát ismét tűzze napirendjére az elnökség. A testület kérje föl a főtitkárt, hogy szerkessze át a dokumentumot, mert abban jelenleg keverednek a stratégiai célok, az eszközök, illetve a fontos, de inkább taktikai jellegű lépések, intézkedések.

Csányi S. egyetértett azzal, hogy az MKT-nak hallatnia kell a hangját az ország sorsát meghatározó ügyekben. Eddig a kívülállók nemigen vehettek tudomást a létezésünkről. A sok ezer magyarországi civil szervezet közül kevés dicsekedhet ilyen szellemi erővel, mint a miénk, s ez kötelez az állásfoglalásra. Olyan kérdésekben kellene véleményt formálnunk, mint a gazdasági növekedést gátló tényezők, az adózás, az EU-csatlakozás (ki tudjuk-e használni előnyeit, vagy csak a hátrányait fogjuk elszenvedni). Segítenünk is kellene az EU-tagságra való felkészülést, mert sem az állami, sem a magánszféra nincs birtokában azoknak az ismereteknek, amelyek nélkülözhetetlenek pl. a támogatások igénybevételéhez.

Pitti Z. emlékeztetett arra, hogy korábban az MKT vezetőségében nem sikerült egységes álláspontot kialakítani a közéleti vitákban való részvételt illetően; sokan attól tartottak, hogy a társaság véleményét nemtelenül használhatná fel a politika. Az ország előtt álló sorsdöntő lépések miatt mára már elkerülhetetlenné vált, hogy megszólaljunk. Nem feltétlenül a civil szervezetek körében kell azonban keresni a helyünket; inkább tudományos társaságként tartsanak minket számon. Az EU-csatlakozás miatt bőven akad feladatunk: pl. fel kellene tárnunk a nemzetközi versenyképességünk erősítésének lehetséges módjait. Ez azért is nehéz feladat, mert még az alapfogalmakat is tisztáznunk kell. Ugyancsak tisztázásra vár a közgazdászok szerepköre. Sok évvel ezelőtt Simai Mihály akadémikus vezetésével egy munkacsoport készített tanulmányt arról, hogy mi a közgazdászok helye a mai társadalomban. Ezt a vizsgálatot célszerű lenne megismételni.

Beke-Martos G. kételyének adott hangot azt illetően, hogy az elnökség évenként négyszeri ülésezéssel képes-e konszenzusos szakmai állásfoglalások kialakítására. Más civil szervezetekben szerzett tapasztalatai alapján ennél gyakrabban kellene összejönni ahhoz, hogy az állásfoglalások ne az alkalmazott főtitkár, hanem az elnökség mint testület véleményét tükrözzék.

Kádár B. szerint az MKT nem illeszkedhet bele az államigazgatás ritmusába, és éppen ezért az elnökségnek csak „korszakos” kérdésekkel szabad foglalkoznia (pl. az államigazgatás korszerűsítése, versenyképesség, EMU-csatlakozás, Magyarország kapcsolatrendszere a szomszédos országokkal, a strukturális reformok nemzetközi tapasztalatai). Valószínűleg elérhetetlen konszenzusos vélemények kialakítása. A témákat megvitatjuk, majd az összefoglalóban feltüntetjük az elhangzott – akár egymásnak ellentmondó – véleményeket. Azokban az ügyekben, amelyekben gyorsabban kell állásfoglalást kialakítani, célszerűbb az illetékes szakosztályoktól véleményt kérni.

2003 elején napirendre tűzhetünk valamilyen országos jelentőségű kérdést (pl. versenyképesség, egészségügy, a magyar tőke, illetve a nemzetközi tőke szerepe), és a vitának nagy nyilvánosságot szervezhetünk. Az elnökség decemberi ülésén jelöljük majd ki ezt a témát.

2. A 40. közgazdász-vándorgyűlés értékelése

Kádár B. a vándorgyűlést értékelő előterjesztést alaposnak, kiegyensúlyozottnak minősítette, és még egyszer köszönetét fejezte ki a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában részt vevő valamennyi szegedi és budapesti kollégának.

Bánki A. bejelentette, hogy a közeli napokban nyomdába kerül a vándorgyűlés kötete, melynek kiadását a Világgazdaság vállalta. Köszönetet mondott az elnökség azon tagjainak, akiknek a cége anyagi támogatást nyújtott a kötet kiadásához (MKB, MNB, OTP, Transelektro).

Az elnökség 1/2002.10.15. sz. határozata: Az elnökség köszönetet mond a 40. vándorgyűlés példaszerű előkészítéséért és lebonyolításáért a szervezőknek: a Csongrád Megyei Szervezetből Tráser Ferenc elnöknek, Schneider Klára titkárnak, Zsolnai Alíznak, valamint a titkárság dolgozóinak és a főtitkárnak. (A határozat egyhangú.)

3. Pályázat kiírása a 2003. és a 2004. évi vándorgyűlések megrendezésére

Az írásos előterjesztésben felvetett kérdésre, miszerint megfelelő-e a nyár végi időpont, Török Á. úgy reagált, hogy nagyon szerencsés volt az idei vándorgyűlés időzítése, és javasolta, hogy a jövőben is ekkor tartsuk a rendezvényt. Mádi Z. szerint a helyi szervezőkre kell rábízni az időpont kiválasztását, mert ők ismerik a helyszín által kínált adottságokat, illetve a különböző korlátozó tényezőket. Kádár B. kérte, hogy decemberre mindenki alakítsa ki véleményét, és a következő elnökségi ülésen döntsünk az időzítésről, többségi határozattal.

Beke-Martos G. indítványozta, hogy a pályázati felhívásban sokkal szigorúbb követelmények szerepeljenek. Pl. csak klimatizált helyiségekben folyjanak az ülések, és csak olyan helyszínt fogadjunk el, ahol egyszerre ötszáz embert meg tudnak ebédeltetni, és ahol kellő számú digitális telefonvonal áll rendelkezésre. Ha az idén áremeléssel sikerült színvonalasabbá tennünk a tanácskozást, akkor ezen az úton haladjunk tovább: jövőre ismét kínáljuk drágábban a rendezvényt, és az legyen még elegánsabb. A rendezőktől nem alázatot várnak el a résztvevők, hanem színvonalas szolgáltatást.

Török Á. egyetértett a színvonal emelésére irányuló szándékkal, de kételyének adott hangott azt illetően, hogy a vidéki Magyarországon volnának ilyen igényeket kielégítő helyszínek. Ezt a véleményt osztotta Pitti Z. is, aki szerint nem lehet az ország városainak 90%-át eleve kizárni a rendezés lehetőségéből. Oblath G. felvetette, hogy a rendezvényt interneten élőben lehessen követni. Török Á. szerint ez a kétségkívül korszerű és elegáns megoldás tovább csökkentené a fizető résztvevők számát. Beke-Martos G. szerint az is elegendő volna, ha az előadók számára tudnánk internet-hozzáférést biztosítani.

Kádár B. megítélése szerint az internetes „részvétel” megfosztaná az embereket a személyes kapcsolatok ápolásától, az informális eszmecserétől. A vándorgyűlés emellett fontos munkaerő-piaci fórum is lehetne (az USA-ban például egyértelműen az), s jó eszköz a szakmai közvélemény szondázására is. Valamit szigorítsunk a pályázati feltételeken, de ne sokat, és kérjünk garanciákat a pályázóktól, a kockázatokat csökkentendő. Török Á. szerint olyan városokat kérjünk föl a pályázaton való részvételre, ahol 15 éve nem volt vándorgyűlés. Augusztinovics M. abbéli aggodalmának adott hangot, hogy ha emeljük a rendezés minőségi színvonalát, drágítjuk a részvételt, és kizárjuk a legutóbbi években vándorgyűlést rendező városokat, nemigen lesz jelentkező. Kádár B. javasolta, hogy öt-hat potenciális pályázót telefonon is keressünk meg.

Az elnökség 2/2002.10.15. sz. határozata: Az elnökség úgy határozott, hogy pályázaton ítéli oda a 2003., illetve a 2004. évi közgazdász-vándorgyűlés megrendezésének jogát. A felhívásról minden megyei szervezetet külön levélben kell értesíteni. A pályázati feltételek tükrözzék a napirendi pont vitájában kialakult többségi álláspontot. (A határozat egyhangú.)

4. A Nemzeti Fejlesztési Terv – hogyan vegyen részt vitájában az MKT?

Bevezetőjében Kádár B. két kérdést fogalmazott meg a napirendi pont előadója, Baráth Etele politikai államtitkár számára: 1. Az elnökség tagjaihoz eljuttatott anyag a végleges változatnak tekinthető-e? 2. Mennyire felel meg e tervezet az EU igényeinek? (Feltűnően kis összegek szerepelnek ugyanis benne: három év alatt összesen 750 Mrd Ft, ami a magyar GDP-nek alig 1,5%-a.)

Baráth E. elmondta, hogy a dokumentum a stratégiának csupán az első változata. Már készülnek az operatív programok, és a következő egy hónap lesz az egyeztetések igazi időszaka. A dokumentum célkitűzései már nemigen fognak változni – már csak az idő szorítása miatt sem (a kormányzat – elődjének mulasztása miatt – egyéves késésben van), s a felépítés is az EU előírásait követi. A tervet december 31-éig át kell adni az EU-nak, és május 31-éig konzultál majd a kormányzat Brüsszellel.

Az MKT lehetséges szerepével kapcsolatban Baráth E. azt hangsúlyozta, hogy jelenleg az országnak nincs igazi fejlesztéspolitikája, s ennek hiányában nehéz átgondoltan elkölteni a tervben szereplő nem is kis összeget. (Ez ugyanis a beruházások 50-55%-a.) Az igazán távlatos fejlesztéspolitikának egyébként is szűk a 2004–2006-os horizont; legalább 2013-ig, az EU következő pénzügyi tervidőszakának végéig kellene előretekinteni. Az MKT tehát elsősorban (1) a nemzeti fejlesztéspolitika kereteinek a felvázolásában segíthet. (2) Meg kellene találnunk azokat a támogatási módokat, amelyeket az EU is elfogad, és a magyar vállalatok is érzékelhető segítséget kaphatnak. Pl. a Dunaferrnek mint vállalatnak a kormány a jövőben csak nagyon szűk keretek között nyújthat támogatást. Ha azonban hidat épít, infrastruktúrát fejleszt, akkor a Dunaferr is, a neki beszállító kis- és középvállalatok is jól járhatnak. (3) Nem tisztázott még, hogyan teremtsük elő az EU-támogatások igénybevételéhez szükséges hazai társfinanszírozást. Mi lehet ebben az MFB, a kereskedelmi bankok, a tőzsde szerepe? (4) Nem látjuk, kié lesz a fejlesztések révén keletkezett nem üzleti vagyon (az önkormányzatoké?). (5) Nincs megoldva az NFT hatásainak ex ante értékelése, pedig enélkül nem nyújtható be Brüsszelnek a terv. A kormány öt céggel is próbálkozott, de egyik sem fogadta el a felkérést. Most egy nyugati modellt honosítanak, és a kedvünkért a Bizottság illetékes főigazgatósága módosította a munkamódszerét: a tervet két részletben is befogadják, és az ex ante értékelést elég a második lépcsőben benyújtani.

Kádár B. megerősítette, mennyire hiányzik az országnak a hosszú távú fejlesztési koncepció. Kétségének adott hangot azt illetően, vajon az unió elfogadja-e a magyarországi életminőség javítását mint fő célt. Nem kellene-e inkább a felzárkózást a zászlónkra írnunk? A terv fő prioritásának valami „európai érdekű” célnak kellene lennie. Pl. az úthálózat fejlesztésével megkönnyítjük a jelenlegi tagállamok áruinak keleti exportját. Bánki A. kérdésére válaszolva Baráth E. elmondta, hogy Csehország és Lengyelország előnyben van velünk szemben, mert ők mára már elsajátították az ex ante értékelés módszerét.

Asztalos L. szerint üdvözlendő az NFT létrejötte, mert ennek révén gazdasági stratégia és összehangolt fejlesztési követelményrendszer alakul ki. A dokumentum készítői tulajdonképpen olyan munkát végeznek, mint ami egy korszerű, piacgazdasági viszonyok között működő Tervgazdasági Intézet feladata lenne. Asztalos L. szerint a terv átfogja a legfontosabb feladatokat, de nyelvezete inkább hazai fogyasztásra teszi alkalmassá. Felajánlotta szerkesztői segítségét ahhoz, hogy a dokumentum az európai bürokraták számára is emészthetővé váljék. (Baráth E. közbevetette, hogy egy portugál és kilenc angol szakértő dolgozik a terven.) Asztalos L. néhány hiányzó elemet is kifogásolt: mozgáskorlátozottak, az állami vagyonnal kapcsolatos kockázatkezelés, a SWOT-elemzés által feltártak megfelelő súlyozása, összefüggő láncolatok együttes kezelése stb.

Pitti Z. – aki szintén felajánlotta közreműködését a dokumentum tökéletesítésében – úgy foglalt állást, hogy a kormányzat nem egy, hanem tizenkét éves késésben van; már több mint egy évtizede hozzá kellett volna látnia a fejlesztéspolitika kidolgozásához. Az NFT-t a cél-feladat-eszköz összefüggésrendszerben újra kellene gondolni, mert ez az anyag nem elég érett ahhoz, hogy ennek alapján hozzájuthatnánk az EU-s forrásokhoz. Jobban kellene súlyoznunk az erősségeinket és gyengéinket. Rámutatott arra, hogy nekünk sokkal élesebb versenyben kell helytállnunk, mint annak idején Spanyolországnak és Portugáliának, mert jóval több lesz az egyszerre csatlakozó. Kiegészítésként Pitti Z. javasolta, hogy foglalkozzék a terv az ország tőkemegtartó erejének növelésével. Több EU-tagállamban csökkentik ugyanis a társasági adót, az NSZK K+F-támogatásokat helyez kilátásba, engedélyezi a gyorsított leírást stb. Ugyancsak fontos kérdésként említette a hozzászóló a vállalkozásfejlesztést (amihez viszonylag könnyű uniós támogatást szerezni), valamint a társfinanszírozás témakörét. Ez utóbbival kapcsolatban figyelmeztetett arra, hogy sem a módszerek nincsenek kidolgozva, sem forrás nem igazán áll rendelkezésre, pedig azzal is számolnunk kell, hogy az EU-támogatások csak utólag hívhatók le.

Beke-Martos G. szerint az NFT tartalmas dokumentum, de sok benne a redundancia. Írország példájára hivatkozva javasolta, hogy kevesebb átfogó cél legyen, és több horizontálisat építsenek be a tervbe. A célok között jelenik meg a közszolgáltató közigazgatás, pedig ez nem cél, hanem eszköz. Alelnökünk ajánlotta, hogy a tudásalapú társadalom legyen az NFT egyik átfogó célja. Szorgalmazta, hogy az infrastruktúra-fejlesztés nagyobb hangsúlyt kapjon, és ne maradékként kezeljék. A MÁV stratégiai fejlesztéséhez ugyanis biztosan sok uniós forrás szerezhető meg. Ugyancsak az ír nemzeti fejlesztési terv ismeretében hiányolta a public-private partnership megfelelő kezelését – ez a mi NFT-nkben nem is szerepel. Az ország tőkemegtartó képességével kapcsolatban javasolta, hogy ne csak az újonnan befektető külföldi vállalatok részesüljenek kedvezményekben, hanem a már régebben is itt működők. Ezáltal ugyanis csökkenne a tőkekivonás motivációja és veszélye.

Papanek G. szerint is tizenkét éves adósságot törleszt a kormányzat a fejlesztéspolitika kidolgozására tett kísérlettel. A közgazdasági elmélet mára egyértelműen felismerte, hogy a fejlődés alapja a tudás. Az OECD pontosan definiálta az innováció fogalmát. Az NFT-ben nem ez a definíció szerepel, és teljesen hiányzik a technológiatranszfer is. Foglalkozni kellene azzal is, hogy miért nem terjed eléggé a tudás Magyarországon. Papanek G. szerint azért nem, mert nem térül meg, és a vállalatok jogbizonytalanságban vannak. Ugyancsak gátolják a tudás alapú társadalom kibontakozását a kedvezőtlen demográfiai folyamatok.

Kádár B. örömmel állapította meg, hogy az elnökség részéről igen nagyfokú együttműködési készség nyilvánult meg. Megítélése szerint Magyarország jövőbeli uniós szerepének a közvetítés a lényege: fontos logisztikai bázis lehetünk Délkelet-Európában. Ezzel kapcsolatban két-három projektet kellene megfogalmazni.

Baráth E. megelégedéssel nyugtázta, hogy az elnökség hozzászóló tagjai egyetértettek a tudásalapú társadalom felépítésének fontosságában. Ehhez nagymértékű környezeti változtatásokra is szükség van; gyökeresen javítani kell például az ország egészségi állapotán. (Ez utóbbihoz egyébként az EU nem ad támogatást.) Az előadó egyetértéséről biztosította azokat a hozzászólókat, akik szerint egy programirodára, egy piacgazdasági szemléletű tervhivatalra volna szükség, amely az összefüggő fejlesztési koncepciókat megjelenítené a társadalom előtt, és működtetné-koordinálná a fejlesztési tevékenységeket.

Az államtitkár javasolta, hogy az MKT a közeljövőben nyilvánosságra kerülő operatív programok vitájában vegyen részt. A konkrét szövegezési segítségre december 1. és 10. között lesz szükség.

Az elnökség 3/2002.10.15. sz. határozata: Az elnökség úgy foglalt állást, hogy az MKT a jövőben vegyen részt a Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatos vitákban, munkálatok-ban. A részvétel konkrét formáját a MeH-től érkező megkeresések tartalma határozza meg. Általánosságban az elnökség azt javasolja, hogy a különféle szakosztályok vitassák meg a tevékenységi körükbe tartozó operatív programokat. (A határozat egyhangú.)

5. Javaslat az MKT kitüntetési rendszerének átalakítására

Az írásos előterjesztést kiegészítve Kádár B. elmondta, hogy az MKT-nak nyitnia kell a közgazdász-társadalom egésze felé. Azért is tűnik kívánatosnak új kitüntetések alapítása, mert így olyan közgazdászokat is méltó módon díjazhatunk, akik sokat tettek a szakmáért, de e tevékenységüket nem feltétlenül az MKT keretében fejtették ki.

Az elnökség 4/2002.10.15. sz. határozata: Az elnökség a kitüntetésekről szóló előterjesztést vita és kiegészítés nélkül elfogadta. (A határozat egyhangú.)

6. Egyebek

a) Kádár B. bejelentette, hogy a Nemzetközi Közgazdasági Társaság szeptemberi lisszaboni világkongresszusa előtt a szervezet elnökévé választotta Kornai János akadémikust. Mivel Augusztinovics Máriát is újjáválasztották eddigi funkciójában, az MKT-t most két tagunk is képviseli az IEA végrehajtó-bizottságában.

b) Halm T. bejelentette, hogy az MKT elnökének és főtitkárának címzett szeptember 11-én kelt levelében Veress József lemondott elnökségi tagságáról. E döntését azzal indokolta, hogy nem kapott felkérést a 40. közgazdász-vándorgyűlésen való szereplésre. A lemondást az elnökség tudomásul vette.

c) Az elnökség a következő ülését a december 16-án kezdődő héten tartja. Az időpontot később konkretizáljuk.

Halm Tamás s.k.