A munka szerepváltozásának fogalmi és tartalmi kérdéseit, továbbá a munka és a család közötti egyensúly megteremtésének lehetőségét tekintette át a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya 2015. november 5-i ülésén a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Az ülésről Csanády R. András, a Miniszterelnökség közigazgatási főtanácsadója és Kiss Nikoletta, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének demonstrátora készített összefoglalót.

Török Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem szociológiai tanszékének egyetemi docense „A munka megvetésétől a határtalan munkáig – A munkafogalom átértelmeződése és ennek néhány következménye” című előadásában bemutatta, milyen utat járt be a munka fogalma az utóbbi évszázadok során. Míg korábban a munkátlanság volt a kiváltság, ma a jó minőségű munka a privilégium. Külön vizsgálta, igaz-e, hogy modern társadalmaink – mint azt néhányan feltételezik – kifogynak majd a munkából.

A bevezetőben áttekintette, hogyan változott a munka fogalma az ókortól kezdődően (ahol a társadalmi státusz és a munka még elvált egymástól) a társadalmi struktúrát, rétegződést, konfliktust és integrációt alakító fizetett munkáig, amelynek döntő szerepe volt a „bérmunka társadalmának” kialakulásában és elterjedésében.

A fejlődéstörténeti áttekintés tanulságai:

  • A munka a legkevésbé tisztázott és történetileg legváltozékonyabb szociológiai fogalmak egyike;
  • A munka változó jelentései alapvetően nem felváltották egymást, hanem inkább egymásra rakódtak, változatos, és néha egymásnak ellentmondó értelmezések színes palettáját hozva létre az ókortól a XX. századig. A munka fogalma így jutott el a büntetést, kényszert, szegénységet, szükséget hordozó tartalmaktól a kötelességen át egészen az értékteremtést, a képességek kibontakoztatását, a fejlődést és az önmegvalósítást jelentő konnotációkig.

Az előadás második felében arra a kérdésre kereste a választ, hogy tart-e még a „bérmunka társadalmának” időszaka, avagy másként kell-e tekintenünk a munkára a posztindusztriális globalizáció korszakában? Miben ragadható meg – a XX. századtól, mint szakaszhatártól kezdve – a munka szerepváltozása, és ennek a változásnak milyen következményei vannak? A modern társadalmakban az emberi tevékenységek egyre szélesebb körét tekinthetjük fizetett munkának, miközben a munka látszólag elveszti korábbi központi szerepét. A jelenlegi európai helyzetet statisztikai adatokkal illusztrálta. Kiemelte azt a tényt, hogy 2014-ben már közel 25 millió munkanélküli volt a 28 EU tagországban. Az elmúlt évtizedekben az atipikus (részmunkaidőben, határozott időben és önfoglalkoztatási formában) foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatott körén belül 40 % közeléből 50 % fölé nőtt, ami alapvetően a részmunkaidős foglalkoztatottak arányának a növekedésével magyarázható.

Az International Social Survey Programme (ISSP) kérdőíves vizsgálatának eredményei egyértelműen mutatják az észak-nyugati és a dél-keleti európai országok közötti véleménykülönbséget a munkavégzés és a pénzkeresés közötti kapcsolat megítélését illetően. A TÁRKI közreműködésével begyűjtött magyar válaszok a két véglet közötti sávban helyezkednek el.

A fenti előzmények a munka szubjektivizálódásához vezetnek:

  1. a munkáltató egyre gyakrabban igényli, hogy a munkavállaló teljes személyiségével és időben szinte korlátlanul rendelkezésre álljon,
  2. felerősödnek a munkát végző személy személyes igényei és aspirációi a munkájára nézve.
    Ennek a folyamatnak része a munkával kapcsolatos nemi, tulajdoni szerepek és az életkori csoportok közötti határok gyengülése, átjárhatóbbá válása, valamint a munka időbeli, térbeli és szervezeti meghatározottságának elhalványulása. Mindezek jelentős mértékben erodálták a kollektív szabályozásokkal védett, jogokat megalapozó, alkalmazotti munkaviszonyt: a „bérmunka társadalmát”.

A rugalmasság követelményének felerősödésével és a szubjektivizálódás folyamatával jutunk el a munka határainak lebontásáig: a „határtalanná” vált munka társadalmához, ahol az emberi tevékenységek minden korábbinál szélesebb körét értelmezik fizetett munkaként, a „fontos”, a „hasznos”, az „értelmes” és az „emberhez méltó” tevékenységek értelmeződnek munkaként – egyre kizárólagosabban – minél „határtalanabb” ez a munka, annál inkább, és a társadalmi elismerés anyagi és szimbolikus formái változatlanul szinte teljes kizárólagossággal kötődnek a munkához, az elismerés csak piaci közvetítéssel lehetséges.

A jelen helyzetre a munkával kapcsolatban a társadalmat kettészakító tendenciák jellemzőek:

  • Az önmegvalósítást lehetővé tevő, értelmes munka normává emelkedésével a munka elismerése (a kötelességteljesítés méltánylása helyett) a sikernek járó csodálat lett, miközben a bérmunkások esetében megmaradt a fizetett munka kényszerű, önfenntartó, kiszolgáltatottságot hordozó és személyiségkorlátozó jellege;
  • A munkavállalók egy része számára a munkához való tartalmi, szubjektivizált viszonyulás nem elérhető;
  • Kollektív védelmek és garanciák leépülése, a munkavállalás és a megélhetés bizonytalansága, a személyes befektetés fokozódó követelménye, az elismerési viszonyok átformálódása a leszakadó csoportoknál a megélhetés, státusz, identitás megrendülését eredményezi;
  • Hátrányos helyzetű csoportoknál fennmarad a megélhetés kényszerén alapuló, instrumentális viszonyulás a munkához:
    • ez nem segíti a karriert és a hatékony munkavégzést,
    • és már nem is tarthat számot a társadalmi környezet elismerésére, ami
      • deficiteket eredményez az identitásképzés terén,
      • súlyos frusztrációkat hozhat létre az érintett csoportokban,
      • a társadalom szintjén pedig integrációs problémaként jelenik meg.

Az előadást összegezve Török Emőke az alábbiakat megállapította:

  • A bérmunkás társadalom alapját képező kollektív szabályozásokkal védett, jogokat megalapozó alkalmazotti munkaviszony annyira erodálódott, hogy kétségesnek tűnik, van-e még értelme a „bérmunka társadalmának” fennállásáról beszélni.
  • A radikálisan átalakult, éles kontúrjait vesztett pénzkereső munka változatlanul a megélhetés és a társadalmi státusz alapvető meghatározója, az identitás egyik fő forrása és a társadalmi integráció fő médiuma.
  • A munka meghatározóvá váló értelmezése megerősítheti a bizonytalanabb helyzetű csoportok kirekesztődését.

Ternovszky Ferenc, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanára előadása középpontjába a XXI. század egyik kihívását, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének kérdését állította. A család-munka egyensúlya és a nők karrierje nem pusztán szociális kérdés, hanem gazdasági is.

Az Európai Bizottság 2012-es jelentéséből kitűnik, azok a cégek, ahol a nők és férfiak aránya a felső vezetésben közel azonos, 56 százalékkal magasabb profitot termelnek, mint a pusztán férfiak irányította vállalkozások. A nők szerepe piaci szempontból is fontos, hiszen – egyes felmérések szerint – ők hozzák az összes fogyasztási döntés 83 százalékát.

Az OECD országokban folyamatosan növekszik a nők aránya a diplomások között, 2020-ra várhatóan a felsőfokú végzettségűek 70 százaléka nő lesz. Mindeközben a képzett és tehetséges nők sokaságát veszíti el a vezetés és a munkaerőpiac. Ez súlyos következményekkel jár, ugyanis ha figyelembe vesszük a fenti adatokat, látható, hogy a női tudás parlagon hagyása az egész gazdaságra rossz hatást gyakorol.

Vajon mi lehet a legnagyobb akadály a nők előtt, ami miatt nem tudják képességeiket maximálisan kiaknázni a munkaerőpiacon? A válasz abban rejlik, hogy egy nő nem csak munkavállaló, hanem feleség, anya, akinek a munkaidő végeztével nem a jól megérdemelt kikapcsolódás jön, hiszen várják az otthoni teendői.

Az ún. Női Erőforrás Menedzsment, mint új irányzat, ezekre a problémákra világít rá, és arra hívja fel figyelmünket, hogy ez nem pusztán női ügy, hanem igen komoly üzleti feladat és érdek is egyben.

A Női Erőforrás Menedzsment segíti a vállalatokat, hogy:

  • felismerjék a képzett, tehetséges nők foglalkoztatásának fontosságát,
  • felismerjék a vegyes összetételű vezetés eredményességét,
  • megtalálják, motiválják és fejlesszék a női erőforrást,
  • támogassák a nőket a felsővezetői poszt elérésében és a női erőforrás optimális alkalmazásában,
  • kifejlesszék és alkalmazzák a munka-család egyensúlyt elősegítő, létrehozó módszereket. (pl. a Munka-Család Auditot)

Annak érdekében, hogy a nők valóban érvényesülni tudjanak ebben a „férfias világban”, segítségre van szükségük, hogy megértsék a szervezeti kultúrát, a láthatatlan, íratlan szabályokat, amelyeket főképp férfiak alakítottak ki a férfiak részére.

A Munka-Család Audit, mint a Női Erőforrás Menedzsment egyik fő eszköze, jelentős változásokat eredményez egy cég életében. Az alkalmazó vállalatok 86 százalékánál nőtt a termelékenység, és csökkent a hiányzások száma, 97 százalékuknál pedig javultak a foglalkoztatottak morális tényezői. A munka-család egyensúlyának megteremtése nem csak az egyén, hanem a vállalatok és a kormány feladata is, hiszen a nők sikere siker a nőnek, a szervezetnek és az egész társadalomnak.

Az előadásokat élénk konzultáció követte, amely során kérdést, észrevételt tett, hozzászólt, illetve véleményt formált Szendrényi Péter, Munkácsy Ferenc, Burik Mária és Pirisi Károly.

Bagó József, a Belügyminisztérium szakmai tanácsadója, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnöke, a rendezvény moderátora összefoglalójában kiemelte, az utóbbi években a magyar szociológia jelentős elemzéseket készített a munkával, a munka társadalmi szerepével kapcsolatban, de mindez nem jelenti azt, hogy általánossá vált volna a munka (fogalmának, szerepének) megkerülhetetlensége a hazai nagyobb ívű szociológiai munkákban. A munka (különösen a „határtalan munka”) és a család összehangolása kulcskérdés mind az egyének munkavégzésének, mind a társadalom és a gazdaság fenntartása szempontjából. Alapvetően fontos az ülésen tárgyalt mindkét területre (amennyiben azok egyáltalán élesen szétválaszthatók) történő odafigyelés.

Zárszóként a szakosztályi tagok, illetve az érdeklődők figyelmébe ajánlotta az előadók, Török Emőke Munka és társadalom (A munka jelentésváltozásai a bérmunkán innen és túl), továbbá Ternovszky Ferenc NŐ! a profit (Női Erőforrás Menedzsment) című könyveit.