A rendezvényen Pitti Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének tudományos kutatója, Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztésért és -szabályozásért felelős államtitkára, valamint Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A fórum moderátora Bagó József, a Belügyminisztérium szakmai tanácsadója, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnöke volt. Az előadások diái lentebb letölthetők.
A digitális gazdaság és a digitális társadalom kettős képet mutat: egyrészt nagyon jók vagyunk, másrészt nagyon sokat kell még fejlődnünk nekünk, magyaroknak – fogalmazott az MKT főtitkára, kiemelve, hogy míg például Magyarországon a háztartások 94 százaléka fér hozzá vezetékes szélessávú szolgáltatásokhoz, és az internethasználat aránya szintén kiemelkedően magas, addig a teljesítményünk ma még átlag alatti a digitális közszolgáltatások terén. Az internetezőknek csak 31 százaléka vesz igénybe rendszeresen e-kormányzati szolgáltatásokat, a háziorvosoknak pedig például mindössze 2,2 százaléka juttatja el elektronikus úton a recepteket a gyógyszerészekhez. Ugyanez igaz az online bankolásra is: a tapasztalható fejlődés ellenére hazánk még mindig jóval az uniós átlag alatt teljesít az internetes banki tranzakciók és az online vásárlás terén.
Hegedüs Éva kiemelte: a digitális gazdaságban nagyon komoly potenciál rejlik, és nem csak az újabbnál újabb internet-alapú technológiák terén, de a foglalkoztatásban különösen. Ez az ágazat egészen új távlatokat nyithat a munkaerőpiac bázisának szélesítésében, a távmunkában, a mozgásukban korlátozott embertársaink lehetőségeinek – tanulási, munkaerő-piaci lehetőségeinek – kiszélesítésében egyaránt.
Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) gazdaságfejlesztésért és szabályozásért felelős államtitkára Az Irinyi Terv és az IPAR 4.0 című előadása bevezetőjeként elmondta, az Irinyi Terv iparpolitikai szemléletét a minőségi tényezőket összefogó, ökoszisztéma alapú gazdaságfejlesztés jellemzi, amelynek éppen az Ipar 4.0 technológiai korszakváltása határozza meg az alkotó elemeit és az alapirányát, és természetesen az ipari high-tech ökoszisztéma építésében a gazdasági kormányzás felelősségét és feladatait. Ezek egyik legfontosabb tényezője a humántőke minőségi megújításának kérdése, mely feladat azonban a műszaki, természettudományos és informatikai képességekre összpontosító befektetéseket, és az oktatás és képzés intézmény-rendszerének összehangolt fejlesztését feltételezi. Ez a klebelsbergi ihletésű és mértékű reformprogram az oktatás és képzési rendszer európai szintre emelését, a szakképzés, az egyetemek, sőt a közoktatásunk megújítását jelenti.
Az Irinyi Terv kiemelt ágazatai, illetve az IPAR 4.0 körébe tartozó fejlesztések szempontjából egyaránt kritikus fontosságú, hogy megfelelően képzett munkavállalók álljanak rendelkezésre. Ugyanakkor az Ipar 4.0 foglalkoztatást érintő – egyre rövidebb tudás-ciklus idejű folyamatai és az ezáltal generált, beláthatatlan technológiai innovációs változások egyenesen a következő kérdést vetik fel:
Megnyerhető-e az oktatás és képzési rendszer és a nála sebesebben változó munkaerő-piaci igények versenyfutása, amikor egyre gyakrabban fordul elő, hogy a képzés időpontjában azt sem tudjuk, mire képzünk – hiszen bizonyos munkakörök meglétét még nem is látjuk. Azaz: az Irinyi Terv horizontján a foglalkoztatáspolitika küldetése nem csupán a munkahelyteremtés, hanem ezen túlmutatóan a munkaerő-teremtés is.
A fentebb vázolt folyamatok meghatározó alrendszerei és kategóriái az alapoktól a legmagasabb szintig, a digitális kompetenciák átfogó fejlesztésétől az oktatási és szakképzési rendszer tartalmi megerősítéséig terjednek.
Az eMagyarország program, illetve a digitális kompetenciák fejlesztését célzó további kezdeményezések azért is fontosak az Irinyi Terv és az Ipar 4.0 szempontjából, mert az alapkompetenciák mellett az egész életen át tartó tanulás igényének felkeltésében és képességének elsajátításában is fontos szerepet játszhatnak, a digitális platform pedig a távoktatás és a távmunka kézenfekvő platformja is.
A digitális alapkompetenciák gyors és hatékony elterjesztése – a Digitális Jólét Programnak megfelelően – azért is fontos a digitális gazdaság megerősítése szempontjából, mert számos további hazai fejlesztést (startup-ok, IPAR 4.0, stb.) akkor kifizetődő elvégezni, ha kellően nagyszámú felhasználóra lehet számítani. A kompetencia-fejlesztés ennek a kritikus tömegnek az elérésében is kulcsfontosságú.
Magyarország lakosságának digitális felkészültsége számos paraméterében elmarad az európai átlagtól, ami a továbbfejlődésben egyre inkább gátat jelent. Ezt a hátrányt a jelenlegi tempóban hazánk nem képes ledolgozni, sőt a fejlődés jelenlegi üteme mellett a lemaradás csak tovább fog mélyülni. Mindez a magyar munkavállalók, vállalkozások és a nemzetgazdaság szintjén egyaránt a nemzetközi versenyképesség romlásával fenyeget. Ezért a lakosság digitális készségeinek fejlesztését – a hálózati infrastruktúra fejlesztéséhez hasonlóan – az európai átlagnál gyorsabb ütemben, nagyobb célcsoportokat bevonva szükséges végrehajtani.
A GINOP pályázati konstrukciói több százezer ember digitális kompetenciáinak fejlesztését célozzák ugyan, ám a probléma ennél mind kvalitatív, mind kvantitatív értelemben nagyobb: a felnőtt lakosság mintegy harmada (több mint 2,5 millió fő) digitálisan írástudatlannak tekinthető; az alapvető digitális kompetenciával rendelkező felnőttek többsége sem rendelkezik a munkaerőpiac szempontjából értelmezhető digitális felkészültséggel. A köznevelésből kikerülő diákok és fiatal felnőttek mintegy 60%-a szintén nem rendelkezik olyan szintű digitális felkészültséggel, amit a munkaerőpiac elvár, vagy ami az egész életen át tartó tanulás szempontjából szükséges volna. A digitális kompetenciák átfogó fejlesztése mellett legalább ilyen fontosak a már megtett, illetve a folyamatban lévő kormányzati lépések is, amelyek egyértelműen erősítik, magasabb szintre emelik, és nem utolsó sorban gyorsítják az IPAR 4.0 érdekében az oktatási és képzési rendszerünk, intézményi teljesítményünk felzárkózását a nemzetközi színvonalhoz.
A Kormány a humán erőforrások fejlesztésére, ezen belül a szakképzés stratégiai továbbfejlesztésére, a képzésnek a gazdaság igényeivel való összehangolására vonatkozó, fontos intézkedéseket fogadott el a közelmúltban. Ezen intézkedések között szerepel például az emelt szintű érettségik tartalmi követelményrendszerének meghatározása. Az új követelményrendszer az Irinyi Terv szempontjából különösen fontos területeken lép életbe, mint amilyen a gépészet, a villamosipar és elektronika, a távközlés, az informatika. Ezen intézkedések sorába illeszkedik, továbbá a szakgimnáziumok küszöbön álló felállítása is.
Az oktatás-képzés gazdasági-ipari orientációját tovább erősítik a közösségi képző központok (GINOP/EFOP pályaorientációs programok), melyekben a felsőoktatási intézmények a helyi ipari szereplőkkel együttműködve gondoskodnak a naprakész, versenyképes tudás átadásáról a fiatalok számára. Ennek kiváló példája a mintegy 170 millió forint beruházással megvalósuló új, hatvani Bosch-képzőközpont, mely a mechatronika, és a járműelektronika területén biztosítja mind a magasan képzett munkaerő rendelkezésre állását, mind az élethosszig tartó tanulás lehetőségét.
Az egyetemi képzés megújítását szolgálja a Nemzeti Tehetség Program, az OTDK, a Szakkollégiumok, a Köztársasági ösztöndíj, és az Új Nemzeti Kiválóság Program (2016: 2,2 Mrd Ft) is.
Az oktatókat és a kutatókat támogatja az EFOP Kutatói Utánpótlás Programja, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) ösztöndíjak rendszerében (15 Mrd Ft/év).
Az Irinyi Terv eredményes végrehajtásának előmozdítására, a szinergikus hatások erősítésére az NGM Gazdaságfejlesztésért és -Szabályozásért Felelős Államtitkársága megállapodást kötött a minisztérium Munkaerőpiacért és Képzésért Felelős Államtitkárságával, az MTA-val, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, valamint az NKFIH-val
Pitti Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos kutatója, Digitális forradalom és újraiparosítási trendek című előadásában a téma időszerűségét a multipolárissá vált világgal, a horizontális (hálózatos szerveződések) kapcsolatok megerősödésével jellemezte. Kiemelte, hogy Európa pozícióvesztést szenvedett, azonban esélye van a regenerálódásra. Módosulnak a gazdasági szerkezetek, a hatékonyságnak minden eddiginél nagyobb jelentősége van. A digitális váltás (Industry 4.0) stratégiai kihívásokat állít Magyarország elé is.
A jelenleg a világban zajló digitális forradalom olyan lehetőségeket teremt meg a gazdaság minden területén, amelyre korábban nem is gondolhattak. Ilyen a kisebb szériákban történő automatizálás, a termelés rövid időn belüli reagálása a változásokra, nagy mennyiségű intelligens adatgyűjtésre nyílik lehetőség, azok tárolásával, szétosztásával és kiértékelésével együtt. Véleménye szerint az automatizálás nő, azonban a teljes autonómia továbbra sem lehetséges. Nagy jelentőséget kapnak a biztonsági szempontok is. A munkaerő tekintetében szintén változást tapasztalhatunk. A hagyományosan a termelésben dolgozók és a tudásmunkások közötti határvonal elmosódik, mindkét szereplő részese lehet a termékfejlesztésnek. Ez a lehetőség tovább növeli a szervezeten belüli és kívüli képzések, átképzések jelentőségét.
Az elmúlt tíz év során Magyarország gazdasági mutatói az EU 28 országok mutatóitól hol távolodtak, hol pedig lassan közelítettek feléjük. A kutató szerint a felzárkózás elemi követelménye az átlag feletti növekedés, s ehhez kiemelt figyelmet kell fordítani a növekedés feltételeinek biztosítására (ezen elsősorban a gazdasági szerkezet, a technikai színvonal, a termékszerkezet és a logisztika modernizálását, valamint a munkavállalói felkészültség javítását érti). Hangsúlyozta, hogy a hazai társas vállalkozások teljesítményi, eredményességi és vagyoni jellemzői meghatározó mértékben determinálják a hazai gazdaság növekedési esélyeit, mert a nemzetgazdasági szintű bruttó hazai termék több mint felét a nem pénzügyi vállalatok adják, s ennek négyötöde a társas formában működő vállalkozások teljesítményétől függ. Továbbá a társas vállalkozások foglalkoztatják a GDP előállításában közreműködők majd 60 százalékát. A hazai export több mint négyötöde a társas formában működő vállalkozások teljesítménye, s ezen belül figyelmet érdemlő a járműgyártás (17,1%), az elektronikai termékek gyártása (12,3%), a gép- és berendezés gyártás (11,9%), valamint a vegyi anyag és termékgyártás (6,5%). A társaságok adózás előtti pozitív eredménye a nemzeti számla adatai alapján számolt vállalati bruttó működési eredmény majd háromnegyedének felel meg. A társas vállalkozások beruházási és felújítási ráfordításai a hazai beruházások majd felét adják (feldolgozóipar, szolgáltató szektor).
Jogos kérdésnek tekintette, hogy a makrogazdaság viszonylag kedvező mutatóit mennyiben támasztják alá a mikrogazdaság teljesítményei, illetve a versenyszektor szereplői mennyiben képesek hozzájárulni országunk nemzetközi felzárkózását szolgáló, a jelenleginél dinamikusabb növekedést biztosító teljesítményekhez.
A kérdés megválaszolásához a vállalkozások növekedési képességét elemezte. Véleménye szerint a vállalkozások maximum 30 százaléka minősíthető növekedésorientáltnak, de a fenntartható növekedési adottsággal a vállalkozások maximum negyede rendelkezik. Növekedési képességet gyengítő tényezőnek tekinti, hogy a vállalkozások lokális jellegűek, elégtelen a tőkeellátottságuk és alacsony a K+F teljesítményük. Súlyos problémának tekinti, hogy a vállalkozásokra a maximum rövid távú üzleti tervezés jellemző, amely visszavezethető a kiszámíthatatlan szabályozási környezetre, a fizetőképes hazai piac hiányára.
Végül Pitti Zoltán javaslatként megfogalmazta, hogy a fajlagos termelékenységi mutató nemzetközi összehasonlító elemzése szükséges, de nem elégséges – nagyobb figyelmet kell fordítani a bruttó hozzáadott érték teljesítménynek az összes kibocsátás arányában történő vizsgálatára, illetve ennek alakulását befolyásoló körülményekre. A húzóágazatok központi kijelölése során számolni kell az állam korlátozott jogosítványaival (finanszírozás, tevékenység, piac). Rámutatott, hogy nemzetközi összehasonlító elemzések és a hazai idősorok arra figyelmeztetnek, hogy a fajlagos termelékenység között kisebb a különbség, mint a fajlagos jövedelmek között – a jelenség magyarázata a mesterségesen alacsony szinten tartott, s elosztó jellegű bérrendszer alkalmazása. A szűken értelmezett iparfejlesztési stratégia írott malaszt, amennyiben nem számol a környezeti feltételek befektetői döntéseket orientáló hatásaival (oktatási rendszer, egészségügyi ellátás, infrastruktúra, tudományos kutatás, szabályozási környezet, egyebek).
Cseresnyés Péter, az NGM munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára előadásának bevezetőjében egy konkrét eset bemutatásával érzékeltette a hazai munkaerő helyzet egyik jellemző furcsaságát. A közelmúltban egyik olyan megyénkben, ahol a munkanélküliek száma viszonylag magas, egy külföldi vállalkozó az új üzemének beindításához nem talált elég munkaerőt a jól fizető betanított munkára, ezért a tervezett fejlesztés nem is valósulhatott meg.
Az ipar versenyképességének növelése ma már nemcsak az olyan alapkompetenciák elsajátítását feltételezi, mint például a szövegek megértése, hanem ezen túlmenően egyre nélkülözhetetlenebb a digitális eszközök általános használata és a digitális jártasság az élet minden területén: a munkában, a tanulásban, a kulturálódásban, de a pihenés és a vásárlások során is. Ezzel kapcsolatban a képzési rendszerünkre óriási feladatok hárulnak. Elsősorban a szakirányú képzést kell erősíteni és átalakítani, ami összetett feladat: egyrészt emelni kell a szakmunka tekintélyét és a jó képességű fiatalok számára is vonzóvá kell tenni a szakképzést, másrészt a képzések szerkezetét is át kell alakítani: a gyakorlati oktatás súlyának jelentős növelésével újra el kell terjeszteni a duális képzési rendszert.
A digitalizáció iparáganként eltérő igényekkel lép fel a foglalkoztatottakkal szemben és következményei is különbözőek. Becslésekkel rendelkezünk a munkaerő felszabadító hatásokra éppen úgy, mint a létszámnövelési igényekre. Ezek szerint a jövőben csökkenni fog a manuális készséget igénylő és az automatizálható munkahelyek száma, ugyanakkor jelentősen megnő a kereslet a programozók, a hálózati munkát végzők és főként a magukat folyamatosan képző, tehát nap, mint nap újat tanuló, jó problémamegoldó képességgel rendelkező dolgozók iránt.
A vállalatok jogosan vetik fel, hogy sokszor 4-5 év tanulás után sem jól képzett, jól használható szakemberek jönnek ki a képző helyekről. Ezért a kormányzati szándékok szerint a középfokú szakképzés átalakításával el kell érni, hogy
1. az új szakközépiskolák ne legyenek zsákutcák, a 3 éves képzés után kapott szakmunkás bizonyítvány után ugyanott újabb 2 év tanulással érettségi vizsgát is tehessen a tanuló,
2. a leendő szakgimnáziumok pedig szakmát és érettségit is adjanak 4 év alatt, plusz 1 év teljesítése esetén pedig technikumi végzettséget.
A képzési rendszerünk csak akkor tud a mainál jobban megfelelni a munkaadók igényeinek, ha a képzés folyamatába erőteljesen beépül a gyakorlat oktatása. A képzési rendszer kialakításának konkrét feladatait illetően még számos egyeztetést kell lefolytatni az érintettekkel, de a fő célok és alapelvek tekintetében határozott a kormányzati álláspont és megteremthető a társadalmi konszenzus. Az egyeztetések szükségessége mindenekelőtt a duális képzések gyakorlati oktatási elemeinek meghatározásánál merül fel, mert a gyakorlati képzési tartalmakat csakis a kamarákkal szoros és folyamatos együttműködéssel lehet kialakítani.
A vállalatok és a foglalkoztatottak versenyképességének javítását és a foglalkoztatottság növelését a jelenleg futó operatív programok nagymértékben segítik. A programok közül a konvergencia régiókban elsősorban a GINOP (a program 5. „foglalkoztatási” és a 6. „versenyképességi” prioritása), míg a központi régióban a VEKOP tartalmazza a foglalkoztatási és képzési helyzet javításának feladatait, a támogatható célokat. A célok és eszközök sokféleségét mutatja, hogy támogatás vehető igénybe többek között a fiatalok, a pályakezdők elhelyezkedésének és vállalkozóvá válásának segítéséhez, a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztéséhez, a közmunkából a versenyszférába való átkerülés feltételeinek biztosításához, a képzési rendszereknek a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő átalakításához, a duális képzések elterjesztéséhez, a digitális írástudatlanság megszüntetéséhez, az idegen nyelv tanulásához és egyéb munkaerő-piaci kulcskompetenciák elsajátításához is.
Végezetül az előadó pozitív fejleményként megemlítette, hogy a versenyszférában az elmúlt öt évben tíz százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma. Kedvezőtlen ugyanakkor, és a munkanélküliek foglalkoztatási lehetőségét nagymértékben rontja, hogy a munka nélkül lévők között jelenleg mintegy 150 ezer olyan személy van, akik még közfoglalkoztatásra is nehezen tehetők alkalmassá. Őket is be kell azonban vonni valamilyen, nekik megfelelő munkába, mert a környezetük számára csak ez mutathat jó példát.
Nikodémus Antal, az NGM Kiemelt Vállalati és Tudásgazdasági Főosztály vezetője összefoglalójában kiemelte, az egyik legérdekesebb vitatéma abból adódott, hogy Lepsényi István államtitkár úr nyitóelőadására többen reflektálva felvetették, hogy az Ipar 4.0 követelményeinek megfelelő, annak keretében megvalósuló digitális átalakulás olyan gyors reagáló képességet feltételez a piaci szereplőktől, amelyre általánosságban véve a nagy ipari szervezetek, már csak a nehézkes döntés hozatali és irányítási rendszerükből adódóan sem alkalmasak. Tekintve, hogy e korszakváltó technológiai trenddel összefüggésben még korántsem beszélhetünk letisztult piaci és üzleti modellekről, s bizonyítottan hatékony üzleti innovációs menedzsmentről, s technológiai innovációs mintákról nehéz egyértelmű, a kérdéskörre vonatkozó akárcsak irány megjelölő megállapításokat tennünk. Annyi azonban már most megkockáztató, a startup-ok (vagyis a legkisebb szervezetek, sőt gyakran még csak épp életre kelt vállalkozási sejtek) a gazdaság és ezen belül az ipar digitális átalakulásának mozgatórugói. Sokan közülük olyan digitális megoldások és üzleti modellek kifejlesztésével foglalkoznak, amelyek gyorsan skálázhatóak, vagyis a megfelelő, a piaci értékesítéshez szükséges méret gazdaságosságig futtathatók fel és technológiai innovációs kínálatuk a hosszabb ideje működő vállalkozások számára is fontos lehet.
A nemzetközi gyakorlatokat áttekintve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a startup ökoszisztéma építési programok – és nem csupán önmagában a startup, ill. a gyors növekedésű innovatív vállalatokat támogató akciók – kerültek a versenyképességi innovációs politikák homlokterébe. Nem túlzás kijelenteni, hogy az ökoszisztéma építés ügye (a kiemelkedően fejlett felsőoktatási szektorral együtt) szinte általánosan érvényes belépő feltétele lett a technológiai áttöréshez vezető innovációs folyamatokba való bekapcsolódásnak. A korunkban uralkodó infokommunikációs technológiai trend, immár az Ipar 4.0 kihívásaival nyomatékosítva (ld. pl. a felhőalapú technológiák robbanásszerű térnyerését, amely a gyártási automatizálásban a tevékenység kihelyezés és az ezzel összefüggő, gyökeresen új üzleti modellek, beláthatatlanul bőséges tárházát és diverzifikált piaci értékláncok kialakulását alapozza meg) az egyre erőteljesebb befogadó rendszer-kereteket és megrendelést ad eredeti technológiák kifejlesztésére.
Ugyanakkor mindez féloldalas volna, ha az ökoszisztéma nem tartalmazná a platform alapító, hálózat szervező tudás és technológia intenzív nagyvállalatokat, amelyek jellemzően maguk kezdeményezik egy-egy technológiai platformon belül a technológiai és iparági innovációs együttműködést a startup vállalkozásokkal. A cél tehát az induló, ill. fiatal, rugalmas hi-tech vállalkozások és a nagy szervezetek platform szintű közössége, találkozása és ahol releváns, intenzív technológiai és innovációs üzleti együttműködése.
Bagó József, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnöke, a rendezvény moderátora zárszavában felhívta a figyelmet, fontos az ipar, az iparfejlesztés, illetve a megcélzott „digitális gazdaság” kiépítése foglalkoztatási összefüggéseinek ismétlődő áttekintése.
(Az összefoglalót készítették: Marosné Kuna Zsuzsanna – Nagy Gábor Miklós – Nikodémus Antal – Szendrényi Péter)