Az MKT Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztálya április 24-én gazdaságtörténeti konferenciát szervezett „Félperifériától a félperifériáig – utunk Európába” címmel 130 regisztrált résztvevővel, aminek az IBM Labs épülete adott otthont. Romsics Ignác történészprofesszor „Magyarország története” címmel nemrég megjelent könyve adta az előadásának apropóját. Chikán Attila szakosztályi elnök üdvözlő szavait követően a történészprofesszor érdekes tényeket és adatokat tartalmazó előadásában végigvezette a közönségét Magyarország fejlődéstörténetén, kiemelve a főbb történelmi fordulópontokat. Laczkó Tihamér szakosztályi titkár összefoglalója.

A magyarok ősei valószínűleg a VI. században érkeztek Európába és 3-400 éves vándorlást követően 896-ban telepedtek meg a Kárpát-medencében. (László Gyula és mások elmélete szerint már a korábban érkezett avarok között is lehettek magyarok.) Azt, hogy pontosan hogyan nézhettek ki, nem tudjuk. Feltehetően úgy, mint az egyik észak-itáliai dóm freskóján látható, hátrafelé nyilazó könnyű lovas harcos. A honfoglalás idején a magyarok félig nomád életmódot folytattak; részben jurtában laktak, amit gyorsan szét lehetett szedni és össze is lehetett rakni. Részben pedig félig félig földbe süllyesztett házakban. Az előkelők cölöpökből és földből készült falakkal körülvett erődítményekben laktak. Az egyik első ilyen történelmi emlékünk a szabolcsi földvár. A professzor előadásában rámutatott, hogy a Római Birodalom korában Pannónia négy évszázadon át, 106-270 között pedig Dacia is a provinciák közé tartozott. A rómaiak fennhatósága alatt megépítették az első kövezett utakat, a vízvezetéket és a fürdőt. A Római Birodalom bukását követően 3 népcsoport jelent meg a Kárpát-medencében: a hunok, gótok és az avarok. A 8-9. században Nagy Károly Frank birodalma elért Pannóniáig. A Frank birodalom a szerződésszerűség és a hűbériség elve mentén szerveződött meg. Ebben az időszakban rengeteg torony jellegű ún. „donjons”-okat építettek a kalandozó népek elleni támadások miatt. A professzor párhuzamot vont a Frank birodalom, valamint a Bizánci birodalom és a cordovai kalifátus fejlődése között. A Bizánci birodalom egyik építészeti szimbóluma Konstantinápolyban épült Hagia Sofia volt, amit az Oszmán birodalom térhódítása idején teljesen átépítettek.

A professzor hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet első sorsfordító döntése a magyarok bejövetele és letelepedése volt, a második pedig a kereszténység felvétele és a Nyugat felé fordulás. Géza nagyfejedelem utódja Szent István (1000-1038) a nyugati keresztény értékrendet tette az államszerveződés fókuszába. Samuel Huntington neves politológus szerint az Európán belüli kulturális választóvonal ma is a nyugati kereszténység és a keleti kereszténység találkozás mentén húzódik. A professzor az előadásában rámutatott, hogy István király Imre herceghez írt intelmei is arról tanúskodnak, hogy a nyugati országokhoz való felzárkózás igénye vált a középkori Magyarország legfontosabb politikai céljává. Ezt a célt úgy kívánták elérni, hogy papokat és mesterembereket hívtak be Magyarországra Nyugatról. Ebben az időszakban épült a székesfehérvári bazilika, amelynek sajnos csak a romjai maradtak meg. Másik ilyen építészeti emlék ebből a korból a feldebrői altemplom, amelyet István rokona és egyik utóda, Aba Sámuel építtetett. III. Béla (1172-1196) uralkodása idején szilárdult meg a középkori magyar államszervezet. Sőt, ebben az időszakban a Magyar Királyság már terjeszkedik is: hacsak átmeneti időre is, Adriával határos területek, balkáni területek és Galícia is a Magyar Királyság befolyási övezetévé válnak. III. Béla honosítja meg az írásbeliséget. Építészeti szempontból kiemelkedő az Esztergomban épült királyi rezidencia és a hozzá tartozó templom, amelynek megmaradt az egyik rózsaablaka. Az írásbeliség egyik első emléke a P. Mester (Anonymus) által alkotott Gesta Hungarorum és a Halotti Beszéd, aminek közismert bevezető sora: „látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk…”. A magyar felzárkózás és mintakövetés jellegzetességei az építészeti és a kulturális emlékekben már ekkor jól tetten érhetők. Ennek az időszaknak két építészeti remekműve Magyarországon az 1232-ben épült bélapátfalvai cisztercita apátság temploma és az 1252-ben épült jáki bencés apátsági templom. Ezek a magyar építészeti remekművek a kortárs európai román stílusban készültek. A hasonló stílusú nyugat-európai építészeti alkotások sokkal monumentálisabbak voltak (pl. Durhan, Poitier) és 150 évvel megelőzték az előbb említett két magyar építészeti emléket.

Nagy Lajos királyunk uralkodása idején Magyarország már európai nagyhatalom volt, nem utolsó sorban azért Nagy Lajos a lengyel királyi trónt is megkapta. A fejlődést ebben az időszakban három építészeti remekmű szimbolizálja: a kolozsvári Szent Mihály, a kassai Szent Erzsébet székesegyház és a brassói fekete templom. Ezek a gótikus stílus hazai építészeti remekműi. Az észak-franciaországi és észak-itáliai gótikus katedrálisok azonban 100-2000 évvel korábbiak és jóval monumentálisabbak. A világi építészet emlékei közül megemlíthető a 13. századi visegrádi Salamon-torony és a Nagy Lajos által építtetett diósgyőri vár is. Európai szinten is jegyzett kiemelkedő magyar építészeti emlék a 15. századi vajdahunyadi gótikus lovagvár. Mátyás király uralkodása idején, a XV. század második felében volt a Magyar Királyság a legerősebb, ekkor jutottunk fejlettségben legközelebb Európa nyugati feléhez. Mátyás idején épült a visegrádi királyi palota is. Mátyás felesége, Beatrix királyné itáliai származású volt, Bonfini, Mátyás történetírója szerint ennek köszönhetően kezdett elterjedni a kés mellett a villa használata Magyarországon. Noha a középkori Magyar Királyság valószínűleg Mátyás idején került legközelebb a fejlett Európához, a városiasodás terén és sok egyéb más területen továbbra is a félperiféria jegyeit mutattuk. Kevés volt a nyugati mércéhez képest a városok száma és ez azért probléma, mert általában mindig a városok a fejlődés éllovasai. Az ebből az időszakból származó feljegyzések szerint Mátyás király híres könyvtára csak a pápai könyvtárral volt összehasonlítható. Mátyás király idején kezdte meg működését Gutenberg nyomdája is (1455) és nem sokkal utána Magyarországon Hess András 1472-ben Budán alapított nyomdát és 400 példányban adta ki a Budai Krónikát. Ám ez rövidesen megszűnt, és a következő nyomdát csak 1535-ben alapították Brassóban. A nyomdászat hazai elterjedése is jól jelzi, hogy erre az időszakra sikerült elmaradásunkból jelentősen lefaragni, mindazonáltal a hazai nyomdák nem voltak hosszú életűek, és mind számosságukban mind kapacitásaikban elmaradtak németalföldi és észak-itáliai társaiktól. Az egyetemeink számosságát tekintve, hasonló következtetést vonhatunk le. A Pécsett 1387-ben alapított Egyetem nem működött sokáig, és ugyanez volt a sorsa az Óbudán, Kolozsvárott és Pozsonyban alapított Egyetemeknek is. Az első tartósan működő egyetemünk a Pázmány Péter által 1635-ben alapított Nagyszombati Egyetem volt.

Az Oszmán Birodalom előretörése a Magyar Királyság 3 részre szakadását okozta, és Mátyás király halála (1490) után a központosított magyar államszervezet hanyatlásnak indult. De ebben az időszakban is vannak relatíve fejlett régióink, mint pl. a királyi Magyarország nyugati területei: Pozsony, Kismarton (Eszterházy-kastély), Nagyszombat. Az Erdélyi Fejedelemség területén jó benyomást tett a nyugati utazókra Brassó, Szeben, Gyulafehérvár és Kolozsvár. Buda, a török hódoltság központja viszont, ahol ebben az időszakban mecsetek, minaretek és fürdők épültek, egészében véve hanyatlott és pusztult. Egy korabeli feljegyzés tanúsága szerint a Pozsony-Szentgotthárd vonal elválasztja az ország fejlett és kevésbé fejlett részét. Amerika felfedezése magával hozta a kereskedelmi útvonalak átrendeződését: Az Atlanti óceán partvidéke, mindenekelőtt Anglia és Németalföld lett Európa fő kereskedelmi centruma. A magyar királyság kereskedelmi jelentősége lehanyatlott, nemesfémbányászatának jelentősége elsorvadt. A korabeli „Regina Európa” ábrázolása jelképezi az országok rangsorát, ahol a Magyar Királyság nem a nyak ill. fejrészen van, hanem deréktájon, a nyugat-európai centrumországok és a Balkán között. Ez egyértelműen közepes jelentőségő gazdasági szerepet és fejlettségi szintet mutat.

A török kiűzése után a felzárkózási folyamat már a Habsburg Birodalom keretein belül folytatódott. Ezt főleg Mária Terézia magyar királynő 40 éves uralkodásának főbb intézkedései jelölik ki: újra telepítés, az 1777-ben indult oktatási reform, a közegészségügy reformja és Buda újjáépítése. Ebben az időszakban épült az Invalidusok Háza (mai modern Városháza), és a 19. század legelején a Sándor Móric tulajdonában lévő Sándor-palota. Később, már a reformkorban elkezdődik a Pestet és Budát összekötő híd, a Lánchíd építése (1840-1849). A professzor a korabeli magyar fejlettségi szintet európai összehasonlításban a fertődi Eszterházy kastély (magyar Versailles) és a francia Versailles összevetésével érzékeltette: Míg az Eszterházy kastély 126 szobából állt, 300 ha területen és 15 szökőkút volt az udvarán, addig a Versailles-i kastély hasonló számai 700, 800, 50 voltak. Az újvilág felfedezésének hasznaiból való kimaradásunk, a kereskedelmi útvonalak számunkra kedvezőtlen átrendeződése és főleg az Oszmán uralom 150 éve miatt jelentősen elmaradtunk Európa élvonalától. Városaink egy korabeli angol utazó feljegyzései szerint inkább mezőváros jelleget öltöttek, a csatorna- és úthálózat fejletlen volt. A reformkorban a magyar gazdaság felzárkózása a manufaktúrák és a gőzgépek megjelenésével új lendületet vett.  Az 1848-ban hozott áprilisi törvények véget vetnek a rendiség időszakának. Ez a polgári átalakulás Hollandiában 1581-ben, Svájcban 1681-ben Angliában 1649-ben, USA-ban 1776-ban, Franciaországban 1789-ben vette kezdetét. Tehát e téren is 150-200 éves lemaradás mutatkozott. A mintakövetés szándéka azonban nyilvánvaló volt, és ez nem is maradt eredménytelen. A XIX. század elején a tőkés jellegű manufaktúrák darabszáma 124-ről 500-ra nőtt, 1846-ban megépül az első vasútvonal, Széchenyi: Hitel című könyve publikálását követően megjelennek az első hazai tulajdonú pénzintézetek is. Újból megjelenik a magyar nyelvű könyvkiadás, a hivatalos nyelv 1844-ben a latin helyett a magyar lesz. A felvilágosodás és polgári átalakulás időszaka a szekularizáció és a nacionalizmus térhódításával járt együtt. Az első világháború kitöréséig tartó 1867 utáni dualista időszak a magyar gazdaság aranykoraként jellemezhető. A kiegyezést követően fejlődésnek indult a vasúthálózat, megépült a Nyugati és a Keleti pályaudvar. Pozíciónk mindazonáltal nem változott. Az 1000 főre jutó vasútvonalak számát tekintve Magyarország az első világháborút megelőzően a Balkáni országok előtt, de a csehek és az osztrákok mögött állt. Megjelent a motorizáció a mezőgazdaságban is: előbb a gőzgépek, majd a századfordulótól a belső égésű motorokkal hajtott traktorok. A mezőgazdaság teljesítményét tekintve, a termények átlaghozamai alapján (kukorica, búza) Európa éllovasai közé tartoztunk, és Franciaországgal álltunk egy szinten. A fejlődésünk szimbólumának tekinthető, hogy a századforduló éveiben épült meg a magyar Parlament épülete, amely Európa második legnagyobb parlamentje. Fejlettségi szintünk azonban továbbra is közepes maradt. Katus László közgazdász számításai szerint a magyar GDP ebben az időben az angol 1/3-ára, a francia és a német felére volt tehető.

Magyarország gazdasági fejlődését megakasztotta az első világháború és az azt követő trianoni békediktátum. A trianoni békeszerződés nagy érvágást jelentett az országnak, lakosságunk több mint felét, területünk mintegy 2/3-át vesztettük el. Nyersanyagaink (vasérc, nemesfém, sóbánya) jelentős része a határokon kívülre került, csak a mecseki és dunántúli szénlelőhelyeink maradtak meg. A trianoni Magyarország ennek ellenére viszonylag gyorsan talpra állt. A professzor az előadásában kifejtette, hogy az egy főre jutó GDP növekedés a Horthy-korszakban az akkori európai átlagnak felelt meg. A gazdasági erősorrendet tekintve a különböző mutatószámok alapján (pl:1000 főre jutó személygépkocsik száma, 1000 főre jutó rádiókészülék száma) a térségbeli helyzetünk nem változott. Általában elmondható, hogy a balkáni országokat megelőztük, de a csehek előttünk jártak. Az alfabetizáció és az elitképzés terén jól álltunk, de mezőgazdaságunk mutatói romlottak.

1945 után ismét új helyzet teremtődött. A második világháborúban megsemmisült a nemzeti vagyon közel fele, és a kommunista hatalomátvételt követően a magyar gazdasági termelés a szocialista tervgazdálkodás keretei között szerveződött újjá. Ennek következtében relatív pozíciónk romlott. A gazdaság főágazatai közül egyedül a mezőgazdaság teljesített jól, ám ennek a jelentősége egyre csökkent. A szovjet blokk összeomlásával és a rendszerváltással újabb jelentős, mintegy 18%-os GDP csökkenést szenvedett el a magyar gazdaság és csak 1999-re értük el a GDP ’89-es szintjét.

A professzor három jelenséget emelt ki pozitívumként a rendszerváltást követő magyar gazdaságfejlődésből: egyfelől a gyorsforgalmi úthálózat korszerűsítése (autópályaépítés) és a mobiltelefon elterjedése nagymértékben hozzájárult a gazdasági fejlődéséhez elsősorban a szolgáltatóiparban másfelől pedig a számítógép/internet elterjedése kiemelt jelentőségű volt a 2000-es évek elején. A professzor áttekintésében elmondta, hogy 2006-ban az 1 főre jutó GDP az EU átlaghoz képest 60% volt (mint 1989-ben), és azóta alig történt elmozdulás ehhez a szinthez képest. Az Economist által jegyzett Human Development Index (HDI) szerint az ezredforduló éveiben Magyarország a 36. volt a rangsorban.

A 2008-as világgazdasági válság EU-ba való begyűrűzése Magyarországon is recessziót okozott 2009-ben (-6,7%) és 2011-ben (-1,7%). Jelenleg a magyar gazdaság növekedési üteme  nem teszi lehetővé a gyors konvergenciát a fejlett Nyugattal. E tekintetben a gazdaságpolitika legfontosabb célja a PPP alapon számított 1 főre jutó osztrák GDP-hez történő felzárkózás. A professzor előadásában kifejtette, hogy szerinte az osztrák életszínvonalhoz való gyors felzárkózás illuzórikus, és a konvergencia sebességét az oktatási kiadások növelésével lehetne felgyorsítani.

Az előadást követően az érdeklődő közönségnek lehetősége nyílt, hogy kérdezzen az előadótól. Több kérdés utalt a finn felzárkózási modell jellegzetességeire. A professzor viszontválaszában elmondta, hogy Finnország 150 év alatt valósította meg a gazdasági felzárkózást és a finn felzárkózási modell meghatározó tényezője az oktatási kiadások jelentős növekedése volt. Anekdotikus információk szerint, az írástudatlanság felszámolásában nagyban közrejátszott, hogy a férfiak addig nem nősülhettek meg, ameddig nem tanultak meg írni-olvasni. Egy másik finn oktatási modellre vonatkozó kérdés kapcsán a professzor kifejtette, hogy Magyarországon utoljára jelentős oktatási fejlesztést Klebelsberg Kunó hajtott végre: minisztersége idején 5 év alatt 5000 népfőiskolai tanterem és tanítói lakás épült fel az országban. A jelenlegi viszonyok között szükség lenne egy Klebelsberg-féle oktatásstratégiai célra, ilyen lehetne pl. a digitális írástudatlanság felszámolása és az IT-képzés erősítése hazánkban.

Másfelől a finn gazdaság egyes nyersanyagokban gazdag (hal, fa, víz) ami elősegítette egy exportorientált gazdasági felzárkózási modell kidolgozását. Magyarország nyugati orientációja kapcsán feltett kérdésre a professzor a válaszában párhuzamot vont a bethleni konszolidáció (1921-1931) központi gondolatával: nevezetesen Bethlen István miniszterelnök azt vallotta, hogy ahhoz, hogy a társadalom demokratikus működésének feltételei adottak legyenek, erős középosztály kell, amelynek a megélhetése, egzisztenciája nem függ az államtól. Az erős középosztály egzisztenciája a földből, gyárból saját üzletből szerzett jövedelmére támaszkodik.  Ha nincs erős középosztály és egész néprétegek megélhetése függ az államtól, akkor a politika mindig felhasználja őket pillanatnyi érdekeinek megfelelően, ami nem mindig esik egybe az ország hosszú távú érdekeivel. Ezért Bethlen szerint az általános és titkos választójog nem volt járható út Magyarországon az erős középosztály hiánya miatt. A mai magyar politikai valósággal párhuzamot vonva a professzor a kérdésre válaszolva kifejtette, hogy az egzisztenciális félelmek miatt a tömegek könnyen befolyásolhatók a politika által kézi vezérelt média által. Ezzel összefüggésben a professzor elmondta, hogy az ország történelme folyamán mindig a Nyugati orientáció híve volt, és Európától soha nem elszakadni, hanem ahhoz felzárkózni igyekezett.

Magyarország gazdasági lemaradását hosszú távon szerinte két fő tényező okozta. Egyfelől a 150 éves oszmán uralom és az ország három részre szakadása, másfelől pedig az, hogy az Újvilág felfedezésének hasznaiból (kereskedelmi útvonalak átrendezéséből) és a gyarmatosításból hazánk kimaradt. Arra a kérdésre, hogy egy újraiparosítási koncepció mentén lehetne-e gyorsítani a gazdasági felzárkózáson a professzor viszontválaszában a német és dél-koreai példákat is idézett. A professzor előadásában felvillantott egy másik érdekes aspektust is, nevezetesen azt, hogy a magyar nemesség ragaszkodva az adómentességi kiváltságához, nem volt érdekelt abban, hogy adóköteles ipari tevékenységet végezzen. Magyarország iparosodásának beindulása a dualizmus időszakára, a rendiség megszüntetése és a nemesi előjogok eltörlése utáni történelmi korszakra tehető. A mai viszonyok kapcsán elmondta, hogy pl. a csehek relatíve jobb helyzetéhez az is hozzájárult, hogy munkakultúrájuk jelentősen jobb a magyartól. A professzor zárszavában hangsúlyozta, hogy az ország nyugati orientációja mindig megvolt a történelmünk során és ez az irány továbbra is fennmarad. A magyar gazdaságban az innovatív iparágak és az oktatási rendszerünk fejlesztése az, ami gazdasági szempontból kitörést jelenthet Magyarország számára a következő évtizedekben.