Egy hivatalnok önéletrajza változó korszakokban és helyszíneken – ezzel a címmel jelent meg Juhász Endrének, Magyarország Európai Unióhoz akkreditált korábbi nagykövetének, az uniós csatlakozási tárgyalások főtárgyalójának, korábbi európai ügyekért felelős miniszternek és az Európai Unió Bírósága volt bírájának életrajzi kötete a Gondolat Kiadó gondozásában. A könyvet 2026. június 9-én, kedden mutatták be Budapesten a Magyar Jogász Egylet és a Magyar Közgazdasági Társaság Európai Uniós Szakosztályának közös szervezésében, a Károli Gáspár Református Egyetemmel együttműködve.
Az eseményen megjelenteket Trócsányi László egyetemi tanár, korábbi igazságügyi miniszter, a Magyar Jogász Egylet elnöke és a Károli Gáspár Református Egyetem rektora köszöntötte, aki a kötetet egyszerre nevezte fantasztikus életútnak, korszak- és családtörténetnek, amely az 1950-es évektől napjainkig ível, és a szegedi egyetemi évektől a luxemburgi bírói pályáig követi a szerző életét. Hangsúlyozta, hogy a könyv mindenkinek ajánlott, aki meg akarja érteni a szocializmus korszakát, a rendszerváltást, majd az uniós csatlakozás és az Európai Bíróság világát.
Martonyi János: hét évtizedes barátság és egy páratlan forrásmű
A kötetet Martonyi János egyetemi tanár, Magyarország korábbi külügyminisztere mutatta be, aki közel hetven éve, 1958 óta ismeri a szerzőt – a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban, majd a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán is osztály- illetve évfolyamtársak voltak. Martonyi szerint a könyv túlmutat a klasszikus memoáron: olyan korszakról ad pontos, tárgyilagos és szabatos beszámolót, amely mára történelemmé vált, miközben mélyen érzelmi és elkötelezett hangvételű is. Kiemelte, hogy a szerző főtárgyalóként meghatározó szerepet játszott a csatlakozási folyamat eseményeiben, és a könyv stílusa elválaszthatatlan a szerző személyiségétől – ahogy fogalmazott, a stílus maga az ember. Zárásként arra emlékeztetett, hogy az uniós csatlakozás nem jelenti a történelem végét: a nemzeti és európai identitás kérdései továbbra is napirenden vannak, és Juhász Endre tudására, tapasztalatára a jövőben is szükség lesz.
Darák Péter: a „hivatalnok” szó és öt személyes találkozás
Darák Péter, a Kúria korábbi elnöke a „hivatalnok” szó nyelvi és kultúrtörténeti hátterét járta körül, a tisztviselőket, írnokokat és bírákat ábrázoló korabeli alkotásoktól a barokk államszolgán át a modern bürokrata Honoré Daumier által megrajzolt, kiégett figurájáig. Mint mondta, ezek a sztereotípiák Juhász Endrére nem illenek, ennek alátámasztására pedig öt személyes emléket idézett fel: a luxemburgi bírói delegációval való első találkozástól kezdve a kúriai elnökként folytatott szakmai egyeztetéseken át a balatoni baráti beszélgetésekig. Felidézte az 1993-as száj- és körömfájás-ügyet is, amikor az Európai Közösség behozatali tilalmat rendelt el a kelet-európai húskészítményekre, holott Magyarországon nem volt megbetegedés – Juhász Endre kezdeményezésére Magyarország azonnali viszonttilalmat vezetett be, ami három héten belül a tilalom feloldásához vezetett. Az esetet a könyv is részletesen feldolgozza, és Darák szerint a belőle levonható tanulságok – a szakmai érvelés ereje, a határozott fellépés hatékonysága – ma is érvényesek. Zárásként úgy fogalmazott: a hivatalnok az állam arca, és a magyar állam Juhász Endrében az elmúlt fél évszázadban valóban a maga legjobb arcát mutatta.
Vékás Lajos: korszakok, a szerző és a könyv
Vékás Lajos egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az ELTE korábbi rektora három pontban foglalta össze gondolatait. Először a könyvben megjelenő korszakokról beszélt, amelyeknek a szerző az 1950-es években még passzív elszenvedője volt, később azonban aktív alakítójukká vált. Másodszor magáról a szerzőről szólt, aki szerinte szerényen, mégis öntudatosan jelenik meg a könyv lapjain – érezhető rajta mind a szakmai feladat iránti elkötelezettség, mind annak tudata, hogy munkájával történelmi jelentőségű folyamathoz járult hozzá. Harmadrészt magát a kötetet méltatta: hangsúlyozta, hogy bár elsősorban szakmai mű, amely végigköveti a csatlakozási folyamat jogi és diplomáciai részleteit, ugyanakkor rendkívül szórakoztató olvasmány is, tele az európai és hazai szereplőkről írt találó, helyenként kritikus, de mindig szeretetteljes jellemzésekkel. A könyvet mindenkinek ajánlotta, aki érdeklődik az európai integráció története iránt.
Becsey Zsolt: bátorság, őszinteség és taníthatóság
Becsey Zsolt, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, volt európai parlamenti képviselő, az Európai Unió melletti magyar misszió volt helyettes vezetője és az MKT Európai Uniós Szakosztályának alelnöke korábbi helyettesi munkájára visszaemlékezve méltatta a könyvet. Kiemelte a szerző bátorságát, amellyel névvel és konkrét helyzetekkel mutatja be a háttérdöntéseket, valamint az őszinteségét, amellyel olyan helyzetekről is beszámol, amelyekről generációja tagjai ritkán nyilatkoznak nyilvánosan. Hangsúlyozta a kötet egyetemi oktatásban való hasznosíthatóságát: szerinte a könyv kiválóan alkalmas arra, hogy a jövő jogászai, közgazdászai és bölcsészei megismerjék a magyar–uniós kapcsolatok és a magyar külgazdaság történetét, ezért javasolta a mű angol nyelvű kiadását is, hogy külföldi és Erasmus-hallgatók számára is elérhető legyen. Kitért továbbá arra, hogy a szerző élesen elválasztotta a hivatalnoki politizálást a pártpolitikától, valamint a feletteseitől kapott bizalomra és a kollégái felé tanúsított bizalomra, illetve a tárgyalástechnikai felkészültségre, mint a sikeres csatlakozási tárgyalások egyik kulcsára.
Dienes-Oehm Egon: barátság és a brüsszeli „hőskorszak”
Dienes-Oehm Egon volt alkotmánybíró és nagykövet, Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviseletének korábbi helyettes állandó képviselője személyes hangvételű felszólalásában a szerzővel és Martonyi Jánossal kötött, gimnáziumi évekig visszanyúló barátságát idézte fel. Juhász Endre különleges adottságát – amelyet „extra klasszisnak” és „omnipotenciának” nevezett – abban látta, hogy a szerző egyszerre volt otthon a közigazgatás és a jog, valamint a külkapcsolatok világában. Felidézte a 2000–2004 közötti brüsszeli éveket is, amelyeket „hőskorszaknak” nevezett a magyar diplomácia történetében: szerinte a magyar állandó képviselet akkori páratlan elismertsége nagyrészt Juhász Endrének és csapatának volt köszönhető.
A szerző zárszava A felszólalások után Juhász Endre mondott köszönetet a 373 oldalas kötet megjelenéséért elsősorban a Gondolat Kiadónak és Bácskai István igazgatónak, amiért külön feltételek nélkül vállalták a kézirat kiadását, valamint a Magyar Jogász Egyletnek és a Magyar Közgazdasági Társaságnak a rendezvény megszervezéséért. Két megjegyzést fűzött a könyvhöz: az egyik a borítóhoz kapcsolódott, amelyet – elismerve, hogy egyesek vitatottnak találták – maga is jóváhagyott, mert úgy érezte, két évtized távlatából megengedhető egy kis irónia a korszak és a mű iránt. A másik megjegyzésében a „hivatalnok” szó használatát magyarázta: elmondása szerint a könyv elsősorban személyes, magánéleti indíttatású, ugyanakkor szándéka az is volt, hogy felértékelje a hivatali kar szerepét egy olyan közéletben, amely a politikai és médianyilvánosságot túlságosan leegyszerűsítve, a tényleges szakmai munka helyett gyakran csak a magas szintű találkozók látványára koncentrál.