Méltósággal viselt betegség után, november 8-án elhunyt Szécsi Kálmán, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság tiszteletbeli elnöke, korábbi elnöke. A székelyudvarhelyi közgazdász, bankár 2010 novembere és 2016 júniusa között elnökként, majd 2016 júniusától tiszteletbeli elnökként segítette az RMKT munkáját. Szécsi Kálmán az RMKT októberi vándorgyűlésén vehette át – elsőként – a szervezet Gyémánt-díját. Az alábbi podcasttal, egy szeptemberben készült életút-interjúval emlékezünk rá. Emlékét szeretettel megőrizzük.
Halm Tamás, az RMKT és az MKT tiszteleti tagja, az MKT korábbi főtitkára az alábbi sorokkal emlékezik Szécsi Kálmánra:
Kedves Kálmán!
Több mint harmincéves barátságunk egyetlen pillanatában sem gondoltam azt, hogy nem Te fogsz majd búcsúzni tőlem, hanem én Tetőled. Fájdalmasan korai távozásoddal nemcsak szűkebb családodat, hanem a tágabb családot: a Romániai Közgazdász Társaságot is árván hagytad, és hiányozni fogsz az anyaországi Közgazdasági Társaság azon sok száz tagjának, akik ismertek, becsültek és szerettek Téged.
Hogy milyen kiemelkedő szerepet játszottál a Romániai Magyar Közgazdász Társaság életében, azt a jelenlévők közül sokan jobban tudják, mint én – így magam csak arra emlékezhetem vissza, hogyan láttalak Téged és munkásságodat az anyaországi társaság elnökségéből.
Amikor az RMKT megalakult, még igencsak fiatal emberként kapcsolódtál bele a szervezet fölépítésébe. Felkészültséged, szervezőkészséged, fáradhatatlanságod okán azonban az előttünk járó „nagy generáció” rögtön egyenrangú félként fogadott be és dolgozott Veled. Ott voltál mindenütt, ahol valami munka adódott, européer felkészültségeddel és modoroddal, kitűnő fellépéseddel és egy angol arisztokratára emlékeztető megjelenéseddel minden problémát meg tudtál oldani.
Nagyon sokan szerettek-szerettünk a határ mindkét oldalán. Pedig Te igazán nem a csendes kompromisszumok, hanem a nézetek határozott ütköztetésének embere voltál! Negyedikként vetted nyakadba az RMKT elnökének képzeletbeli láncát, és – számos konfliktust vállalva – rögtön a szervezet átalakításába kezdtél: elmondtad az „alapító atyák” generációjának, hogy az RMKT azután nem róluk szól majd, hanem a fiatalokról, hiszen másként nem lesz jövője a társaságnak. Elnök elődeid eredményeit igyekeztél megőrizni, de – ha szabad egy ma divatos szókapcsolattal élnem – az újjáépítés és a reziliencia érdekében bátran változtattál is.
Az RMKT vándorgyűlésein, a szakmai programot letudva, fehér asztal mellett sokat beszélgettünk: mindig a tapasztalataimról faggattál, többször a tanácsomat kérted, és megtiszteltél azzal, hogy megosztottad velem terveidet, ambícióidat. Igazi messzire tekintő vezetője voltál a szervezetnek, és emberi nagyságodat mi sem jelzi jobban, mint az, hogy nem ragaszkodtál az elnöki rangodhoz. Magam is többször kérleltelek, hogy vállald tovább az RMKT irányítását, de Te azzal tértél ki, hogy egy szervezetben mindig sok ember van, aki alkalmas a vezetésre. Így elnöki ciklusod leteltével az MKT elnöksége csak annyit tudott tenni, hogy Közgazdász Nagydíjjal tüntetett ki, amelyet a közönség tomboló ünneplése közepette vettél át a bukaresti vándorgyűlésen alelnökünktől, Balázs Pétertől.
Kedves Kálmán! Az RMKT mindenkori vezetésének hiányozni fognak okos tanácsaid és kritikáid, nekem pedig a ritka, de mindig tartalmas és hosszú személyes és telefon-beszélgetések. Nagy fájdalommal köszönök el Tőled a Magyar Közgazdasági Társaság nevében. Isten nyugosztaljon!