Az Agrárminisztérium és a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége közös elemzése alapján adatokban gazdag előadás mutatta be, hogyan alakult a magyar élelmiszeripar teljesítménye az EU-csatlakozástól napjainkig. A kép felemás: nominálisan növekedés, reálértéken stagnálás, alacsony termelékenység és egyre súlyosabb versenyképességi hátrányok jellemzik az ágazatot.
A Magyar Közgazdasági Társaság Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakosztályának rendezvényén Páll Zsombor, az Agrárminisztérium gazdasági elemzője és Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója tartott előadást. Az elemzés alapját az „Élelmiszeripar számokban” című kiadvány adja, amelynek összeállításához KSH- és Eurostat-statisztikák, valamint NAV-adóbevallási adatok egyaránt felhasználásra kerültek.
Stratégiai ágazat, de lemaradással
Az élelmiszeripar gazdasági súlya nem elhanyagolható: 2025-ben közel 7000 milliárd forint termelési értéket állított elő az ágazat, több mint 3000 milliárd forintnyi közvetlen exporttal, és 105 ezer embert foglalkoztatott. A beruházások értéke meghaladta az 538 milliárd forintot, ami a nemzetgazdasági fejlesztések 3,6 százaléka. Emellett a mezőgazdaság legfontosabb hazai felvevőpiaca is az élelmiszeripar – az agrártermelés közel 37 százaléka hazai feldolgozókhoz kerül.
Az EU-összehasonlításban ugyanakkor látható, hogy a magyar élelmiszeripar hozzáadott értéke csupán kétharmada a mezőgazdaságénak, miközben egy jól működő termékpályán e két szektornak nagyjából egyensúlyban kellene lennie. Ausztria és Lengyelország ebből a szempontból kedvezőbb arányokat mutat.
Mérsékelt növekedés, erős exportbővülés
Változatlan áron számolva az elmúlt két évtizedben összességében mintegy 15 százalékos növekedés ment végbe az ágazatban – ez azonban korántsem volt egyenletes. Az EU-csatlakozást követően visszaesés következett be, amelyet a 2008-as gazdasági válság tovább mélyített. A 2010-es évektől 2022-ig tartó kedvező időszakban viszont folyamatos bővülés volt tapasztalható, majd a rekordmagas infláció 2022–2023-ban visszavetette a belföldi értékesítést, amelynek volumene azóta stagnál.
A belföldi és az exportértékesítés pályája élesen elvált egymástól: míg a hazai értékesítés 21 év alatt 13 százalékkal csökkent, addig az export több mint megduplázódott. Az export aránya az összes értékesítésen belül a korábbi egynegyedről közel felére nőtt, ami stabilitást ad az ágazatnak, a külföldi ellátási láncokon keresztül tudástranszfer érkezik, valamint a finanszírozási lehetőségeket is javítja, hiszen az exportálók euróhitelhez juthatnak.
Termelékenység: előrelépés, de tartalékok maradtak
A munkatermelékenység 2010 és 2023 között érdemi javulást mutatott – Magyarország a növekedési rangsorban a hatodik helyen áll az EU tagállamai között. Ezt azonban részben az alacsony kiindulási szint magyarázza, az abszolút szintben Magyarország még mindig az EU-s mezőny hátulján helyezkedik el, Belgium, Hollandia és Ausztria mögött. Különösen a kis- és mikrovállalkozások termelékenysége marad el a nagyobb vállalatoktól. A bérhatékonysági mutató ugyanakkor stagnál: a növekvő jövedelmezőséget felemésztik az emelkedő személyi jellegű ráfordítások.
Az energiaintenzitás terén szintén gyenge a kép: Magyarország az egy euró hozzáadott értékre jutó energiafelhasználásban az EU-s mezőny rossz végén helyezkedik el, és hasonló a helyzet az üvegházhatású gáz kibocsátás tekintetében is.
Vállalati koncentráció és kettős szerkezet
Az élelmiszeripari társas vállalkozások száma 20 év alatt 4300-ról 3800-ra csökkent, miközben a termelés nőtt – egyfajta koncentráció tehát végbement. Az ágazatra kettős szerkezet jellemző: kevés számú, de gazdaságilag meghatározó nagy- és középvállalat adja a foglalkoztatás felét, az eszközérték kétharmadát és az árbevétel 68 százalékát, miközben nagyszámú mikro- és kisvállalkozás kis gazdasági súllyal van jelen.
Versenyképességi hátrányok: szabályozás és különterhek
Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója az előadás második részében rámutatott, hogy az alapanyag- és feldolgozási költségek szintje Magyarországon nagyjából megegyezik az uniós átlaggal – a versenyképességi lemaradás tehát nem innen ered. A problémát a termelésre rakódó különterhek okozzák.
Szemléletes példaként hozta fel a kiterjesztett gyártói felelősség rendszerét: a csomagolóanyagokra kivetett díjak miatt Magyarországon ma drágábba kerül egy élelmiszert becsomagolni, mint Ausztriában. Még kirívóbb az étolaj esete: Magyarország az egyetlen ország a világon, ahol ilyen díjat élelmiszerekre is kivetnek – ennek eredményeként az étolaj ára nálunk mintegy 10 százalékkal magasabb, mint az EU-s átlag, ami a GVH legfrissebb ágazati vizsgálatával is összhangban van.
Ehhez járulnak a magas élelmiszer-áfa, az ipari áram rendszerhasználati díja, a nem lakossági víz- és csatornadíjak, a népegészségügyi termékadó, valamint különböző magyar sajátosságú szabályozási terhek. Mindezek együttesen olyan jövedelemhiányt eredményeznek az ágazatban, amely visszafogja a fejlesztési lehetőségeket.
A jövőről: komplex fejlesztés szükséges
Az előadók szerint az előrelépéshez komplex, kiegyensúlyozott fejlesztésre van szükség – a technológiai beruházások, az innováció, a munkaerő képzettségének emelése, a termékpálya-szervezettség javítása és az értékesítési csatornák diverzifikálása egyaránt elengedhetetlen. Ahogy az elemzők Kornai János hasonlatával illusztrálták: a fejlesztés csak akkor lehet hatékony, ha az egész rendszer arányosan erősödik – egyetlen elem kiemelése nem old meg strukturális problémákat.
A két előadó közös következtetése, hogy az ágazat adatalapú, statisztikákra épülő szakpolitikai tervezésre szorul, amelyhez az ilyen összefoglaló elemzések elengedhetetlenek.
Az összefoglaló leirat alapján, mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.