Végső búcsút vettünk augusztus 7-én, pénteken Kádár Béla akadémikustól, Széchenyi-díjas közgazdásztól, az MKT örökös tiszteletbeli elnökétől. Kádár Bélát Halmai Péter akadémikus, az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke, az MKT Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke búcsúztatta. Halmai Péter akadémikusnak a búcsúztatáson elmondott beszéde elolvasható a honlapunkon.
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Mély fajdalommal állunk itt a mai napon. A közvetlen hozzátartozókon és barátokon túl hatalmas veszteség érte a hazai közgazdaságtudományt, a szakmai és a szélesebb közéletet egyaránt. A fájó búcsúzás a mély szomorúság mellett azonban egyidejűleg alkalom a kivételes életút, az életmű rövid áttekintésére is.
Kádár Béla 1934. március 21-én született Pécsett. Édesapja, Kádár Lajos elemi iskolai igazgató, édesanyja, Schmidt Teréz. Családja egész életre szóló útravalóval látta el. A mély, szilárd alapokon nyugvó polgári értékrend mindvégig biztos eligazodást nyújtott az elmúlt, közel évszázadnyi időszak sokszor viharos hazai valóságában. A sokak által méltán irigyelt, kivételes műveltség és nyelvtudás alapjait is e családi környezet nyújtotta, amelyet tovább erősítettek szeretett szülővárosa színvonalas iskolái. Közöttük a ciszterci, jelenlegi nevén Nagy Lajos gimnázium, amelynek dicsőségtábláján már sok éve márványba vésve szerepel Kádár Béla neve is.
1956-ban a Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán szerzett diplomát, s kezdett közgazdászként dolgozni. Vendéghallgatóként történelmet és spanyolt is hallgatott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A felkészülés időszaka után pályája három fő szakaszra osztható. 1960-tól három évtizeden át a kutatás és az oktatás vált fő tevékenységi területévé. A Konjunktúra- és Piackutató Intézetnél a fejlődő országokat kutató csoport vezetője volt. Ez az intézet akkor a rendszer számára megbízhatatlannak minősülő, ám magas szakmai és nyelvtudással rendelkező szakemberek menedékéül szolgált. Kádár Béla élete végéig baráti figyelemmel kísérte az intézet, s utódai működését. Főállása mellett az ELTE BTK spanyol szakán leíró nyelvtant és latin-amerikai történelmet oktatott. 1965-től 1988-ig az MTA Világgazdasági Kutatóintézet (VGI) munkatársa, tudományos osztályvezetője, majd kutatási igazgatója. 1988 és 1990 között a Tervgazdasági Intézet igazgatója. 1967–1968-ban Ford-ösztöndíjas a Harvard Egyetemen. Majd Chilében, illetve Peruban, a limai San Marcos Egyetemen tanított. Számos előadást tartott mintegy nyolcvan külföldi egyetemen és kutatóintézetben.
Lehetősége lett volna a külföldi újrakezdésre. Az akkor uralkodó rezsimet megvetette, de mély hazaszeretete visszatartotta az emigrációtól. Nem tartozott a rendszer kegyeltjei közé. Ám abban a korban az MTA VGI – akárcsak más MTA kutatóintézetek – lehetőséget nyújtott az önálló és független alkotómunkára. Ebben nagy érdemei voltak az alapító igazgatónak, Bognár József akadémikusnak. Bognár Kádár Bélát is támogatta, noha négyszemközt, a rá jellemző távolságtartással megjegyezte: „Nem könnyű a maga főnökének lenni.” Tudományos pályája – egyes dogmatikus szereplők támadásai ellenére – egyenesen ívelt felfelé. 1970-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa, 1980-ban pedig a közgazdaság-tudomány doktora fokozatot szerezte meg. Jól jellemzi a korszakot, s egyben Kádár Béla egyenes jellemét is a nagydoktori eljárás 1980-ban, A nyilvános védésen a bíráló bizottság egyik tagja akkor fenyegetőnek tűnő kérdést intézett a jelölthöz: egyáltalán marxista mű-e a benyújtott értekezés. Kádár Béla határozott nemmel válaszolt. Nem kis súlya volt akkor e válasznak. A bizottság tagjai, a pályatársak becsületére szolgált, hogy az egyetlen kérdező kivételével magasan támogatták a tudományos cím odaítélését.
Pályájának végig erőteljes mozzanata a köz szolgálata. Az 1980-as évek végétől a 2000-es évek elejéig, pályája második szakaszában a közéleti tevékenység került előtérbe. Nem személyes ambícióból, hanem a kötelességtudat, a történelem által teremtett közfeladatok teljesítése igényéből adódóan. Már a Tervgazdasági Intézet igazgatójaként felkérték: a Híd-csoport keretében működjék közre a gazdasági rendszerváltás koncepcionális előkészítésében. 1990-től pedig négy éven át Antall József kormányának külgazdasági minisztere, nyolc éven át országgyűlési képviselő, 1994 és 1998 között a Költségvetési Bizottság elnöke volt. Ezután rövid ideig az EXIMBANK elnöke, majd Párizsban az OECD-ben nagykövetként képviselte Magyarországot. Közben tagja lett az ország gazdasági szempontból egyik legfontosabb testületének, a Jegybanktanácsnak, majd 2008 őszéig utódjának, a Monetáris Tanácsnak.
Pályájának harmadik, befejező szakaszában ismét a tudomány, s egyben a teljes életút szintézise került középpontba. 2001-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. A Szent István Tudományos Akadémiának is rendes tagja volt. Számos akadémiai testületben töltött be tisztségeket. 1990-től a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) alelnöki, majd elnöki, illetve örökös elnöki tisztségét látta el. Munkássága számos magas tudományos és közéleti elismerésben részesült. Egyebek mellett a német Szociális Piacgazdaságért díjat, a limai San Marcos Egyetem és további egyetemek díszdoktori címeit, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta meg. 2019-ben pedig Széchenyi-díjjal ismerték el kiemelkedő tudományos munkásságát.
Kutatási területei elsősorban az összehasonlító gazdaságpolitika, a modernizáció, a gazdasági növekedés és a nemzetközi gazdasági együttműködés irányzatai voltak. Összehasonlító módon elemezte a fejlődési utakhoz kapcsolódó nemzeti és regionális sajátosságokat, tanulságokat. Különös figyelemmel a latin-amerikai országokra és a közepes fejlettség problémáira. Nemzetközileg is nagy figyelmet keltettek a befelé forduló, importhelyettesítésre alapozott gazdasági növekedés korlátait elemző, illetve a világgazdaságban kibontakozó tartós hatású szerkezeti változásokat feltáró kutatásai.
2007-ben tartott akadémiai rendes tagi székfoglalójához Láng Lajos akadémikusnak, az MKT alapító elnökeként, elődjeként több mint száz évvel korábban tartott előadása címét kölcsönözte. Deficitjeink címmel kíméletlen kritikával vette számba a hazai gazdasági és társadalmi felemelkedés mélyebb, rendszerszintű akadályait. Ma is időszerű zárómondatai szerint: „Kiutat, terápiát csak a humánerőforrások felértékelődése, nemesedése jelenthet. A társadalom és önmagunk átfogó erkölcsi, politikai, szemléleti megújhodása, konszenzuális kultúra, multidiszciplináris tudományos alapon kialakított jövőkép és hosszabb távú nemzetstratégia következetes végrehajtása tüntetheti el a nemzet fejlődésének korlátait, deficitjeit. Ma még nem megalapozatlan a remény, hogy sorsot fordíthatunk.”
Munkásságának kivételes sajátossága, hogy a rendszerváltás időszakában a gazdaságpolitika egyik, a külgazdasági politikát tekintve meghatározó alakítójává is vált. Álláspontja szerint a magyar gazdaság piacosítása és felzárkóztatása csak exportorientált vállalkozásélénkítéssel és kínálatbővítéssel képzelhető el. Gazdasági diplomáciája eredményeképpen Magyarország liberalizálta kereskedelempolitikáját, elsőként került le a COCOM-listáról, bővültek az OECD-vel és az EU-val kialakított kapcsolatok, intenzívvé vált a külföldi tőkebeáramlás.
Gazdag életművének fontos eleme a nemzet sorsáért, a határokon kívül rekedt magyarságért érzett felelősség. Mindig bátran vállalta, hogy az ország felemelkedéséért határozott és jól átgondolt kormányzati stratégiára és cselekvésre van szükség.
Kádár Béla, az elmélyült, alázatos kutató, egyben felelős közéleti szereplő rendkívül színes, reneszánsz ember volt. Kivételes műveltségét és nyelvtudását egyaránt csodáltuk. Nagyon szerette a zenét, s még élete végén is örömet szerzett neki, ha zongorán játszott. Kedvenc sportága a lovaglás volt. Kivételes, ironikus humora is élményt jelentett baráti társasága számára. Nagy figyelemmel, hatékonyan segítette a fiatal kutató kollégák pályáját.
Mindig objektivitásra törekedett. Szívesen hivatkozott Tacitusra: Sine ira et studio. Harag és részrehajlás nélkül. A bölcs szemlélődés, a mélyebb összefüggések keresése jellemezte. A felszínes, értelmetlen vitákat elkerülte. Mindez különös súlyt adott szavainak, amikor maga is véleményt nyilvánított. Mélyreható viták nagy hatású, figyelmes és toleráns résztvevője volt.
Egész életében a minőségért küzdött. Nehezen viselte a középszerűséget. Mindezt hazaszerete is magyarázta. Maga is osztotta Márai Sándor álláspontját: “Magyarország … csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni.”
Kádár Béla a közgazdaság-tudományt, a közgazdász szakmaiságot képviselte minden időben, a rendszerváltás előtt és a rendszerváltás után egyaránt. Ezért rengeteget ütközött mindkét korszakban, olykor még a saját kormányában is. Kiváló közgazdasági elemzései, a világgazdaság és a nemzetgazdaságok fejlődését meghatározó összefüggéseket feltáró írásai ma is revelatív útmutatást nyújtanak a közgazdaság-tudomány művelőinek, s a gazdaságpolitika alakítóinak. Személyisége, egyenes jelleme, morális tartása és hazaszeretete pedig ugyancsak valamennyiünk számára példa értékű. Emlékét, szellemét, életművét kegyelettel őrizzük.
Nyugodjék békében!