A fejétől bűzlik-e a hal?

Nem a kultúrában, hanem feltehetően inkább az intézményi és a jogszabályi környezet hiányosságaiban keresendők a korrupció okai a visegrádi országokban. Erre a következtetésre jutott az az MKT közreműködésével végzett, nemzetközi felmérés, amelynek célja egyrészt az volt, hogy feltárja az egyes közép-európai országok vezetőinek kulturális sajátosságait, másrészt hogy megvizsgálja, mennyire épült be az etikus viselkedés a vezetői kultúrába.

A Melbourne-i Swinburne Egyetem kutatóinak irányításával és a Visegrádi Alap támogatásával megvalósult projektben a Magyar Közgazdasági Társaság mellett a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem; a Tomas Bata Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara (Zlín, Csehország), a Helena Chodkowska Gazdaság- és Jogtudományi Egyetem (Varsó, Lengyelország); a Maria Grzegorzewska Oktatási Akadémia Pedagógiai Kara (Varsó, Lengyelország) és a Bél Mátyás Egyetem Közgazdaságtudományi Kara (Besztercebánya, Szlovákia) vett részt. A kutatók a négy országban összesen 868 vezetõt – 30 százalékban az állami, 10 százalékban a civil, 60 százalékban pedig az üzleti szférából – kérdeztek a vezetõi kiválóság és az etikus magatartás kapcsolatáról Közép-Európában.

A felmérés eredményei szerint mind a négy visegrádi országban – Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban egyaránt – a vezetõk alapvetõen úgy gondolják, hogy „a korrupció a dolgok elintézésének egy módja”, és kevéssé érzik fontosnak a felelõsségtudatot, a szabálykövetést, valamint az átláthatóságot. Érdekes eltérést mutat, hogy a magyarországi vezetõk elsõsorban azt érzik fontosnak, hogy egyezségre jussanak az egyes érdekcsoportokkal, míg a három másik országban a vezetõk a döntéshozatal elõtt inkább felmérik a különféle érdekcsoportok igényeit.

A vezetõk mind a négy országban fontosnak érzik a beosztottaik motiválását és a jó munkavégzés elismerését, ám jellemzõen kevés figyelmet fordítanak a folyamatos tanulásra, valamint a munkaidõ hatékony beosztására. Érdekes különbség mutatható ki ugyanakkor abban, hogy míg a magyarok leginkább a hatalommegosztás eszközével élnek szívesen, addig a másik három visegrádi országban a közös döntések támogatását tartják fontosnak a vezetõk. Ugyancsak szembeötlõ eredmény, hogy míg Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az õszinteséget és a megbízhatóságot tartják a legfontosabb személyes vezetõi kvalitásnak, addig a lengyeleknél ez a legkevésbé fontos: náluk a következetesség az elsõ számú ismérve a jó vezetõnek.

A vezetõi kvalitások és a korrupció megítélését összevetve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a pozitív viselkedési normákat – vagyis a korrupció elítélését – támogató vezetõi magatartásformák igenis részei a vezetõi kultúránknak. A korrupció okai tehát nem a kultúrában, hanem valószínûleg sokkal inkább az intézményrendszer és a jogi környezet hiányosságaiban keresendõk.